Óriási várakozások előzték meg a csütörtök délután kezdődött EU-s csúcsot, és ugyan az világos volt, hogy nagyon nagy dolgot nem mondanak most ki a tagállamok vezetői, azért mégiscsak elkötelezték magukat az integráció erősítése felé. Hogy baj-e, hogy ez óriási viták árán volt csak lehetséges, és mennyire szólt az aktuális kényszerhelyzetnek, vagy mennyire jelent hosszabb távú  elköteleződést, az csak jó sokára derül ki.

Kemény menet volt

A Justus Lipsius nevű brüsszeli palotában megint piaci alkudozás ment a tagállamok között, menet közben módosítgatták a programot, megint voltak, akik reggel fél ötig tárgyaltak, hogy aztán másnap 10-kor már folytassák, és megint nincs egy mondattal elmagyarázható eredmény. De mégis történtek fontos dolgok. És ami történt, az lényegében úgy alakult, ahogy azt a föderációvá fordulás barátai akarták.

Ahogy azt már a csúcs előtt és alatt is magyaráztuk, a fő kérdés az volt, hogy működik-e az alku: szolidaritásért adnak-e szuverenitásukból a tagállamok? Vagyis védelemért – ami a mostani válságban konkrétan sok pénzt jelent – lemondanak-e arról, hogy ügyeiket önállóan intézzék a nemzeti kormányok. Az eredmény az lett, hogy újabb lépések mellett kötelezték el magukat ezen az úton a tagállamok. 

A teljes beszámolót elolvashatja az index.hu-n.