A nemzetgazdasági tárca szó nélkül közzétette, de nem kommentálta az IMF esedékes jelentését a magyar gazdaság állapotáról. Maga Matolcsy György azonban már nem volt ilyen szűkszavú a parlament költségvetési bizottsága előtt, ahol szokása szerint bizarr eszmefuttatásokat adott elő mindazokról a nagyszerű és feltétlenül sikeres lépésekről, amelyeket az ország fellendítése érdekében tett. Talán mondani sem kell, hogy a miniszter meg a Nemzetközi Valutaalap véleménye merőben eltér egymástól.

Sőt: a valutaalap az idei költségvetésben sem bízik. A tervezett sarokszámokat nem tekinti teljesíthetőnek, a számítások nem a realitásokon alapulnak, a növekedés elmarad majd a várttól, a befektetői hajlandóság nem javul, a forint kedvezőtlen árfolyama és az állampapírok magas hozama veszélyezteti az ország piaci finanszírozhatóságát. Mindent összevetve az IMF ugyanazokat az alapvető problémákat jelzi, amelyeket a mérvadó hazai közgazdászok eddig is folyamatosan hangoztattak, nem beszélve a nemzetközi szakértők hasonló elemzéseiről. Az egyöntetű verdikt korábban sem volt kétséges: a matolcsyzmus megbukott. És miután a kormányfő még legutóbb Brüsszelben is kijelentette, hogy minden felelősség az övé – amit persze amúgy sem vontunk kétségbe -, most már vitán felül leszögezhető, hogy az orbáni politika sarokköve billent meg végzetesen.

Mert ezt a gazdaságpolitikai abszurdot egy politikai vezető legfeljebb abban az országban engedheti meg magának, amely számottevő nyersanyagkészletekkel rendelkezik – de Orbán legfőképp azért nem Chavez, mert nem támaszkodhat olajkincsre. Márpedig, ha irracionális intézkedései következményeit nem képes saját erőforrásokból folyamatosan konszolidálni, akkor nem kerülheti el a katasztrófát. Nem is sikerült – az IMF-jelentés lényegében arról szól, hogy a felelőtlen gazdaságpolitika olyan piaci bizalomvesztéssel járt, amit ma már csak a valutaalap hitelkonstrukciója állíthat – legalább részben – helyre. Csakhogy ez önmagában nem elég, vonja le következtetését a pénzügyi szervezet; kiszámíthatóságot és stabilitást kell teremteni a következő évek költségvetésében. Ami persze egyszerű, kézenfekvő megállapítás – mindössze az a gond vele, hogy normálisan gondolkodó kormányzat számára eleddig is magától értetődő lett volna. Egy realitásokkal számot vető kurzus gazdasági irányítója soha nem viselkedett volna úgy, mint az önmagát már túlélt Matolcsy, aki látszólag annak ellenére is mindmáig élvezi miniszterelnöke támogatását, hogy valójában már egyetlen szavát sem veszi komolyan senki.

A teljes cikket a nepszava.hu-n olvashatja el.