Ezeknek a szervezeteknek – még a legnagyobbaknak is, mint a TASZ, vagy a Helsinki Bizottság – alacsony az országos ismertségük. Csak a politikai média követésével a legtöbbet, napi több órát töltő emberek találkoznak annyiszor a szervezetekről szóló hírekkel, hogy a valósággal megegyező képük lehessen ezeknek a szervezeteknek a működéséről, és a kormánypárti propaganda még ezt a képet is bombázza, átírja.

Azoknak a polgároknak pedig, akik csak az esti híradót nézik meg, vagy pár naponta olvasnak politikai híreket, esetleg a legfontosabb eseményeknek járnak utána, már csupán a szervezetek neve marad meg, a tevékenységükről nincsen pontos tudásuk. A még ennél is kevesebb médiát fogyasztók – vagyis a magyar lakosság többsége – nem is találkoznak ezekkel a szervezetekkel. Így a kormánytól független civil szervezeteket, jogvédőket támadó sajtónak, politikának, hatalomnak könnyű dolga van, hiszen maga formálhatja a róluk kialakult képet és adhat jelentést a civil szervezeteknek, határozhatja meg, hogy hogyan jelenjenek meg a közvélemény számára. Most arra hozunk néhány példát, hogy ezt miként csinálják.

Pár napja jelent meg a Mandineren DJ Jeszi azaz Jeszenszky Zsolt írása, amelyben kettős mércével vádolja a jogvédőket: miért tiltakoznak most, amikor Trump több állam polgárát is kitiltotta az országból, és miért nem tiltakoztak akkor, amikor ezen országok állampolgáraival szemben Obama 2015-ben vezetett be vízumkorlátozást?

Ezzel első körben két probléma van. Egyrészt attól, hogy valaki valami ellen nem tiltakozik, még lehet releváns a kritikája egy másik témában. Másrészt összekeverni a legális beutazásra jogosító papírokkal rendelkezők kitiltását a vízumkényszer visszaállításával, nyilvánvaló szemfényvesztés. De ha ezek felett el is tekintünk, van egy nagyobb probléma.

Az írás a Kettős Mérce blogon folytatódik.