minisztersége alatt ugyan szabadon garázdálkodott Hoffman Rózsa, de az egészségügyben (legjobb indulatú értelmezésben) semmi lényeges nem történt, a kultúrában még kevésbé. Az akadémikus úrnak nagyjából annyi mondanivalója volt a kultúra ügyeiről, hogy igencsak kétes érveléssel „megvédte” Spirót és Kertész Imrét, és kegyesen a helyén hagyta Alföldit. Mondom: néhány nap, és már senki nem fog emlékezni rá, hogy ki felügyelte a Nefminek nevezett monstre-tárcát. És hogy ki volt a felelős azért, hogy mit is ír a kultúráról az új Széll Kálmán-terv.

„Alakult, kialakult, külterület” – elsősorban ezeket a szavakat dobja ki a kereső, ha az új Széll Kálmán tervből a „kult” betűsorra vagyunk kíváncsiak – óvatosságból, hogy ne csak a „kultúrát”, hanem a „kulturálist” is megtaláljuk.

Alig-alig találjuk.

Másutt már megírtam, hogy a tudománypolitikáról a kormánynak semmi mondanivalója (s hogy talán jól van ez így); abba is belenyugszom, hogy a művészet szeretett kormányunk számára nemlétező terület (a tervben ez a szó – vagy származékai – talán ha háromszor, csaknem véletlenül fordul elő). De azért mégiscsak azt gondolnánk, hogy van valami abban a sokat hangoztatott szlogenben, hogy lemaradó, szegény, rossz gazdaságú országok kitörési pontja a kultúra (és az oktatás) lehet, a kultúráról tehát egy nagyívű országos tervnek valamit csak kéne mondania. Hát lássuk.

Nemes gondolat, amikor múzeumok állnak a bezárás határán, alig lehet könyvet kiadni, a zenekarok vegetálnak, mozitermekben vetítendő filmek nemigen készülnek. Aztán: lesznek szolgáltatási pontok – ha mész az utcán, és rád tör a kulturális szükség, lépten-nyomon kreatív lehetsz, és/vagy kulturális információkhoz juthatsz. A must, mondaná az angol, hogy is lehettünk meg idáig ezek nélkül? A következő két pont a könyvtári és informatikai fejlesztést (meg az ott dolgozók továbbképzését) írja elő, nagyon helyesen – komputerizáljuk a könyvtárakat, és értsenek ehhez a könyvtárosok (még jobban), rendben van. Már ha lesz pénze a könyvtárnak – nemcsak komputerekre, hanem gáz- és villanyszámlára, ha be tud még szerezni könyvet, és tudja fizetni a könyvtárosokat. Az utolsó pont viszont megint tökéletes homály: miféle értékteremtés van előirányozva, a digitális tartalomfejlesztés mellett? Hogy minden településnek legyen honlapja, ahol ott a történet, a falu (város) nagy szülötteinek életrajza, a látványosságok képgalériája? Vagy mi?

A teljes írást a HVG.hu-n olvashatja el.