Egy bizonyos idő után a magyar közéleti viszonyokra terelődik a szó, és az ön barátja a következőt meséli önnek:

„Szerintem ti ott [választott skandináv ország neve] igen nehezen tudjátok elképzelni, hogy a következő történet nem vicc, de sajnos valóban nem az. Szóval képzeld, nálunk az ország első három embere koleszos társak voltak. Ugyanoda és ugyanokkor járt az az ember, aki a legtöbb állami megbízatást nyeri cégein keresztül. Róla az elmúlt egy-másfél évtizedben nem készült egyetlen nyilvános fénykép sem, holott tizennégy éve még ő volt az adóhatóság elnöke. A pártok gazdálkodását felügyelő szervezet, a médiát felügyelő hivatal, a bírói hivatal elnöke, néhány alkotmánybíró és a legfőbb ügyész egyetlen, mellesleg ebből a kollégiumi szobából alapított pártból, esetleg annak holdudvarából került ki. 

A teljes írás a hvg.hu-n olvasható.