(HVG fotó)

(Katona Tamás statisztikus, a KSH volt elnöke)

Néhány háttérinformáció arról, mit jelent a fogyasztói árindex és hogy jött ki a 9,9%.

Az infláció számításában mindig van annyi bizonytalanság, hogy a 9,9% lehet 10,1% is. Valószínűleg Orbán nyári ígérete nyomaszthatta a statisztikusokat, mely szerint őszre egyszámjegyűvé teszi az inflációt és megszünteti a kánikulát. Mindkettő teljesült. Két sajátosságot látok a most közölt adatban.

Az egyik módszertani. Ha szabad, kicsit messzebbről kezdem. Az index-számítás az egyedi termékeknél roppant egyszerű. Három indexről beszélünk: volumenindex, árindex és értékindex. Ha pl. egy adott fajtájú sajtot vásárolunk 2022 és 2023 októberében, melynek ára egy évvel ezelőtt kilogrammonként 600 Ft, idén 650 Ft és ebből a múlt év októberében 40 dkg-ot, idén 35 dkg-ot vásároltunk, akkor ennek a sajtnak az árindexe: 650/600=108,3%, volumenindexe: 0,35/0,4=87,5%, míg az értékindexe: 650*0,35/600*0,4=227,5/240=94,8%. Az értékindex fejezi ki, hogy az adott termékért mennyivel kevesebbet vagy többet költött a vásárló a két időpont összehasonlításában. Ezeknek az indexeknek a kiszámítása tehát az egyedi termékeknél roppant egyszerű.

Az összesített fogyasztói árindex kiszámítása némileg bonyolultabb. Először is, nem lehet minden termék és szolgáltatás árát megfigyelni. Ezért a statisztikusok kiválasztanak bizonyos termékeket és szolgáltatásokat, amelyek jellemzik a lakosság fogyasztását. Ezeket nevezzük reprezentánsoknak. Ezek általában 600-800 termékből és szolgáltatásból állnak. Amit egyszerűbb számítani az az értékindex, hiszen az azt fejezi ki, hogy aránylik egymáshoz amennyit költöttünk az adott termékekért és szolgáltatásokért a bázisidőszakban és a tárgyidőszakban (ez volt az előbbi példában 2020 október és 2023 október). Az árindex úgy számítható ki, hogy feltételezzük, hogy adott reprezentánsokból ugyanannyit vásároltunk mindkét időszakban, tehát a mennyiségeket változatlannak tekintjük. Ezt a konstans értéket a háztartástatisztikai felvételből határozzuk meg. Korábban a KSH a bázisidőszakot megelőző második évi felvételből, ma már az előző év első három negyedévének adatai alapján határozza meg. Ez azt jelenti, hogy az idei évben az árindexet a tavalyi január-szeptemberi időszak fogyasztási szerkezetének alapul vételével határozzák meg. Ez természetesen alacsony infláció mellett teljesen megfelelő, mert a fogyasztási szerkezet nem vagy alig változik egyik évről a másikra, de vágtató infláció mellett ez természetesen nem így van. A kiskereskedelmi forgalom az idei első három negyedévben 9,3%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest, míg az élelmiszer forgalom ennél kisebb mértékben, csak 7%-kal. Azaz az embereknek drasztikusan csökkent a reáljövedelme, tehát nem tudtak ugyanannyit vásárolni, mint a múlt év első kilenc hónapjában. Ilyenkor az alapvető szükségletek értelemszerűen elsőbbséget élveznek. Míg tavaly a háztartástatisztikai felvétel alapján meghatározott fogyasztói kosárban az élelmiszerek súlya 26,2% volt, az idén az idézett kiskereskedelmi forgalmi adatok szerint nyilván ennél magasabb. Amíg az idei első három negyedévben az általános fogyasztói árindex 20,9%-kal nőtt, addig az élelmiszerek árindexe 32%-kal, tehát az árindex nyilvánvalóan e tekintetben lefelé torzít; ezért érzékel idén mindenki a KSH által számítottnál jóval magasabb inflációt. Módszertanilag ez a megoldás szakmailag helyénvaló, mert ez az összehasonlítás csak így lehetséges.

A másik probléma már módszertanilag súlyosan aggályos. Amikor a kormány tavaly bejelentette a „rezsicsökkentés csökkentését”, Fidesz-magyarban a rezsiemelést, akkor a KSH kicsit bonyolult nyilatkozatban közölte, hogy a kétféle energiaárat, azaz a csökkentett és a – ma már bizonyíthatóan a világpiaci árat drasztikusan meghaladó – gázárat és az áramárat, pontosabban a kettő arányát úgy határozzák meg, hogy minden hónapban az Energetikai és Közműszabályozási Hivatal aktuális fogyasztási adatait veszik alapul. Ennek alapján azt közölte pénteken a KSH, hogy az idén októberben a vezetékes gáz ára 33,5%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Ezt tehát arra alapozta, hogy a tavaly októberihez képest az említett hatóság adatai alapján jóval kevesebbet fogyasztottak a Fidesz-piaci (a világpiacit jóval meghaladó) árú gázból. Ez azonban nem árindex, mert nem rögzíti a fogyasztást a bázisidőszak (vagy ami szintén elvi lehetőség, a tárgyidőszak) szintjén. Ez ugyanis nem az árindex, hanem az értékindex számítási metódusa. Ugyanígy jár el a KSH az áramár-index számításánál, amely így az októberi adatok alapján 3,4%-kal mérséklődött a tavaly októberihez képest. A fogyasztói kosárban mindkét energiahordozónak jelentős a súlya: a vezetékes gázé 3%, míg az elektromos energiáé 2,5%. Ha a KSH az árstatisztika módszertani szabályait betartva járna el, akkor kétségtelenül némileg felülértékelné az energiaár-indexet, miként az élelmiszerárakét pedig – a fentiek szerint – alulértékeli. Így azonban a fogyasztói árstatisztika egyik összetevőjét értékindexszel kombinálja. Így jött ki a 9,9%.