nem úgy, mint ellenzéki riválisainak, ezért a forradalmi kormány miniszterelnöke azt javasolja, hogy innentől kezdve ne legyen állami támogatás, az ellenfelei tehát szíveskedjenek megszűnni létezni. Mégis kellemesebb az élet nélkülük.

„Nem kell új dolgokat kitalálni, Európában már számos szabályozás létezik, ami a kampányokat átláthatóbbá, a pártfinanszírozást pedig ésszerűbbé teszi.” (Orbán Viktor, 2005. október 21.)

Magyarázhatja mostantól Kovács Zoltán és Gíró-Szász András, sőt, akár maga Orbán Viktor is, hogy nekünk más felfogásunk van a demokráciáról, illetve jobban mondva csak ők magyarázhatják, mert az ellenzéknek se pénze, se lehetősége nem lesz kampányolni, de ettől még az nem lesz demokrácia, más felfogásban vagy ortodox értelemben, ha senkinek nincs pénze, csak a kormánypártnak. Elvileg persze nekik sincs, csak gyakorlatilag: más magyarázat nem igazán létezik arra, miért a Közgép nyeri a pályázatokat akkor is, ha más olcsóbban kínálja a szolgáltatást, miért az a cég visz mindent, ami ellen már az Európai Unió is vizsgálatot folytat, és amelynek tulajdonosa Voldemort, ismertebb, de még mindig nem elég ismert neve szerint Simicska Lajos. Persze igazából tudjuk, hogy a Közgépnek semmi köze a Fideszhez, pártfinanszírozáshoz, és ezeket a mondatokat nem is csak azért írjuk, mert nem szeretnénk a kormánypárti ügyészséghez eljuttatott feljelentés alapján a kormánypárti igazságszolgáltatás markába kerülni, egyébként tényleg nem.

Szóval annak érdekében, hogy ez a mindenki számára rendkívül kedvező rendszer fennmaradjon, először írnak egy olyan választási rendszert a Fideszben (bocsánat, a vonatkozó hivatalban), ami szerint a jobboldali Debrecen városában (208 ezer lakos) három tisztán városi egyéni választókörzet alakul, a baloldali Szegeden (170 ezer lakos) alig másfél, és akkor a budapesti gerrymanderingről pedig, mivel az egészen ocsmány, szó se essék. Majd rendkívül demokratikus módon lebegtetik a választási eljárásról szóló törvényt, emellett behozzák a köztudatba, hogy párt nem hirdethet kampányban (erről szerencsére törvény még nincs, de még nagyobb szerencsére, ha lesz, a mindenkori kormány akkor is hirdethet, mondjuk Széchenyi Terv néven), és persze, mert biztosra akarnak menni, elzárják a pártok támogatásának forrását is.

Aki ennek örül, az vagy semmit nem ért a demokráciából, vagy Simicska Lajos. Mert igaz ugyanis, hogy a pártok ezzel a teljesítménnyel nem igazán érdemelnek 3 milliárd forintot évente, de ha nincs nekik, akkor más, kevésbé elegáns eszközökhöz kell folyamodniuk a pénzszerzéshez. Pusztán fikció, de tegyük fel, hogy a Jobbikot megkeresi Irán, hogy képviselje a következő országgyűlésben a perzsa energialobbi érdekeit. Cserébe megdobja őket néhány százmillióval, ami Orbán miatt kiesne a pártkasszából, így nem kell kirúgni a sajtóosztályt, tanácsadókat, takarítókat, tudják fizetni a rezsit a pártirodákban, tudnak lakossági fórumot tartani, és ha a törvény engedi, még kampányra is futja. Ha a Jobbik tisztességes párt lenne (nem az), erre az ajánlatra nemet kéne mondania. Csakhogy akkor a megszűnés fenyegetné. Aminek akár örülhetnénk is, ha a választók akaratából történne, nem Orbán teljesen antidemokratikus kormányzási gyakorlata miatt.

A teljes cikket a Hírszerzőn olvashatja el.