Helyzet és kiút
Utat vesztettünk. Három válság – rövid-, közép- és hosszú távú – metszéspontján állunk. Hosszú távon, az évezred fordulója óta az ország elkanyarodott az észak-nyugat-európai fenntartható pályáról a délkelet-európai fenntarthatatlan pályára. Ennek következménye alacsonyabb, majd nulla-növekedés, nagyobb adósság, nagyobb munkanélküliség, széteső állam. Ezzel párhuzamos a tartós demográfiai, oktatási és egészségügyi rendszerválság.
Középtávon elfogytak a növekedés tartalékai, a képzett munkaerő, a kiszámítható jövőjű, bővülő középosztály, az innováló tartós befektető. 2006 óta csökken a beruházás, 2009 óta stagnál, illetve csökken a hitelezés és a fogyasztás. Az 1996-2006 óta fölnövekedett középosztály életmódja – biztos foglalkoztatás és/vagy vállalkozás, lakás, autó, oktatás, egészségügy, nyugdíj – válságba került.
A homo orbanicus magatartásmódja, erkölcsi világa, a nulla-összegű jövő, a ki kit győz le, az erő(szak)alkalmazása alkalmatlan a válság kezelésére. Rövidtávon a gazdaság fundamentális és bizalmi válsága három területen robbanással is fenyeget:
1. Budapest csődje;
2. az eladósodott nagyvárosok fizetőképességének elvesztése;
3. Északkelet-Magyarország társadalmi-gazdasági összeomlása.
Az elhibázott unortodox gazdaságpolitika csődje és az alkotmányos jogállam lebontásának nemzetközi hatása a magyar kormányt megállapodásokra kényszeríti az Európai Unióval és az IMF-fel. A megállapodás nélkül az ország elveszti fizetőképességét. A nemzetközi szervezetek nem érik be kozmetikázással, hanem gyökeres fordulatot várnak el a politikában és a gazdaságpolitikában. E fordulatnak része a folyamatos dialógus nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai társadalmi, politikai és gazdasági szereplőkkel is.
Nemcsak a kormánynak és a mögötte álló választói csoportoknak, de a demokratikus ellenzéki pártoknak és szavazóiknak is dönteniük kell arról, hogy együttműködnek-e Európával, az észak-nyugat-európai utat választják, vagy megtagadják az együttműködést és külön úton próbálnak járni. Nemcsak a kormány, hanem valamennyi politikai és civil szereplő felelősséggel tartozik azért, hogy mi lesz a gazdaságpolitikai tárgyalási platform és a demokratikus jogállami kataszter, amelyet az országnak elő kell adnia.
