„Nem módosítania, visszavonnia. Az Európai Bizottság elnöke nyomatékosan ezt tanácsolta a magyar miniszterelnöknek. Martonyi külügyminiszter szerdán reggel közölte, hogy ezt a tanácsot a kormány nem fogadja meg. Módosít, de nem von vissza. Hát jó. Akkor viszont aligha lesz új IMF-hitel, mivelhogy a valutaalap a Barroso vezette EB felhatalmazása nélkül nem tárgyalhat egy uniós országgal. De mit kapunk vagy kaphatunk helyette?

Elvileg pénzt a piacról. De csak elvileg. Tudniillik a piacon értékesített államkötvényeink kamata (hozama) kilenc százalék körül jár, veszedelmesen közel ahhoz a 9,5 százalékpontos határhoz, amikor a befektetőarra utasítja a brókerét, hogy ilyen áron már ne vegyen kötvényt, mert az adós (Magyarország) a kamatfizetéshez szükséges pénzt végképp nem tudja majd előteremteni. Amit a Moody’s a maga „bóvli”-minősítésével nem ért el, azt a 9,5 százalék eléri. A befektetők vásárlás helyett tömeges eladásba fognak, vállalva a veszteséget, mert a bóvli áron eladott kötvény hozama is bóvliáras. Ha se IMF, se piaci pénz, akkor működésbe kell hogy lépjen a Magyar Nemzeti Bank valutatartaléka. Az egyetlen létezőforrás. Elkezdhetjük felélni azt a bizonyos 35 milliárd eurót, a Magyar Köztársaság tulajdonát, melynek a rendeltetése a legkisebb mértékben sem ez.

Ha a piac aztán észleli, hogy mi olvadó tartalékainkat éljük fel, akkor a helyzet rohamosan romlik tovább – bankvonalon.”

Azt, hogy mivel járhat a jegybanki tartalékok hiánya, és különösen az, hogy a piac is tisztában van a jelenséggel, már 2008-től kedve megtapasztalhatta a magyar lakosság. Könnyen lehet, hogy hasonló helyzetbe kerülünk, sőt, a leminősítések következtében még rosszabba.

„A magyar bankok, mivel él velük szemben a gyanúper, hogy tömegnyi államkötvényt birtokolnak, amelynek a törlesztése napról napra kétségesebbé válik, maguk is képtelenek lesznek az adósságleveleiket (bankközi hiteleiket) megújítani, és akkor tapintható közelségbe kerül magának a bankrendszernek az összeomlása. Riogatnék? Egyáltalán nem. Ezeknek a pénzügyi folyamatoknak megvan a maguk több helyről és helyen (Görögország, Argentína) követhetőlogikája.” – írja Aczél Endre.

„Végsősoron lehetséges a tartalék egy (kis) hányadának növekedési célok szolgálatába állítása, de csak ha az IMF-hitelt megkaptuk. Ha nem, akkor a tartalék lélegeztetőgéppé konvertálódik, amely minden oxigént elszív az „egyéb” célok elől.” – szól a konklúzió

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: blog.reuters.com