“Úgy tűnik, egyre kézzelfoghatóbbá válik egy valóban óriási méretű euróválság kialakulásának a veszélye. Már nem csupán arról van szó, hogy esetleg lassabb lesz az eurózóna gazdasági növekedése az elkövetkező években, vagy hogy még szigorúbb kiadáscsökkentésekre lesz szükség. Hanem arról, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig a gazdaság minden egyes szereplője a saját bőrén érezheti a teljes felfordulást – és a jövedelme esését.

Azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben a magyar gazdaság lenne az egyik első dominó, amelyik eldőlhet.” – értékeli a helyzetet a Véleményvezér blog szerzője.

“Úgy tűnik, most jött el a pillanat, amikor mindenki kénytelen szembesülni azzal, hogy az Unióban már nem biztos, hogy van elegendő pénz az összes „csaló” kimentésére. Egészen pontosan: az EU-ban nincs elegendő kohézió, összetartozás-érzés ahhoz, hogy az önhibájukból bajba került államokat a felelősségteljesebbek saját magukat is feláldozva kimentsék. Ehhez a felismeréshez az kellett, hogy a már uniós szinten is jelentős méretűnek számító Olaszország esetében is kiderüljön, hogy a német védőháló tudatában még egy hónappal ezelőtt is képesek voltak elkomolytalankodni az egyébként elkerülhetetlen kiadáscsökkentéseket.”

“Az eurózóna körüli vihar pedig még lejjebb fogja húzni a magyar növekedési (pontosabban: recessziós) kilátásokat, és önmagában is sebezhetővé teszi a forintot, illetve nehezíti az államadósság finanszírozását.

Ez pedig azt jelenti, hogy most érezhetjük majd csak igazán, milyen felelőtlen és önsorsrontó volt a magyar kormány elmúlt másfél évének gazdaságpolitikája. A növekedési kilátásainkat már eleve lehúzták a forradalmi törvénykezéssel, a különadókkal és a külföldellenes retorikával. A forintot pedig már-már tudatosnak tűnő módon gyengítették történelmi mélypontja közelébe az egészen szürreális végtörlesztési ötlettel. Így aztán még mielőtt az igazi nemzetközi problémák elkezdődtek volna, mi már elkergettük az IMF-et, dobra vertük a rekvirált családi ezüstöt és gondjaink akadtak az új államkötvényeink kibocsátásával.” – szól az események magyar kontextusa, végül a – nem túl derűs – jövőbe tekintve:

“Ebben a helyzetben pedig már nem csak a mi kezünkben van a sorsunk. A gát akkor is átszakadhat, ha holnaptól a kormány mindent tökéletesen csinál. Lehetetlen nem észrevenni a helyzet iróniáját: az öncélú gazdasági függetlenség erőltetése teljesen kiszolgáltatottá tett minket.” – olvasható a blogon.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.

Kép forrása: www.ecb.int