A miniszterként szinte láthatatlan Réthelyi Miklós lemondása után Balog Zoltán veszi át a humán csúcsminisztérium vezetését. A gigantikus és többek között emiatt is rosszul funkcionáló, gyenge érdekérvényesítési képességgel rendelkező szervezet azonban még további két államtitkársággal bővül, ami azt jelenti, hogy Balog egy egészen példátlan méretű szuperminisztérium vezetését kapja feladatul.

Ahogyan a Véleményvezér még 2010-ben számos alkalommal írt róla, az államigazgatás további centralizálása és maga a csúcsminisztériumi rendszer egy rendkívül veszélyes dolog. Mivel egyszerű államtitkárságokká degradálódnak olyan stratégiai fontosságú területekek, mint az oktatás vagy az egészségügy, ezért ezeknek a területeknek már nem csupán a miniszterelnök vagy a parlamenti frakció, hanem már a miniszter kegyéért is versenyezniük kell. És nem csak a kegyéért, hanem az idejéért is: mert bizony minden szervezetelmélet egyik legalapvetőbb tézise, hogy a vezető napja is legfeljebb 24 órából áll.

Minél több terület kerül egy vezető alá, logikus módon egyenként annál kevesebb figyelmet tud majd szentelni azoknak. A Nefmi két éves története pedig világosan megmutatta, hogy ez a szervezeti adottság milyen módon lassítja a munkát és hátráltatja a kommunikációt, illetve gyengíti egy-egy komoly konfliktusokat felvállaló államtitkár pozícióját – és itt elég csak a belülről folyamatosan fúrt Szócska Miklósra gondolni.

Ahelyett azonban, hogy az eddigi tapasztalatokból tanulva a már csak mérete miatt is nehezen irányítható, lomha humán csúcsminisztériumot karcsúsítanák, még tovább hizlalják a a társadalmi felzárkózásért és az egyházakért felelős államtitkársággal.

De a szóban forgó minisztérium esetében nem csak a struktúra, hanem sokszor a pozíciókat betöltők személye is része a problémának. Ugyanis ebben a minisztériumban államtitkári szinten is több olyan ember került kinevezésre, akiknek sem szakmájukban, sem a Fidesz-frakcióban nincs különösebb támogatottsága, ehelyett egyedül a miniszterelnöktől függenek – akinek viszont megint csak nem maradt elég ideje rájuk.

A teljes cikket a Véleményvezér blogon olvashatja el.