Garanciát!
Többen is pánikkeltést emlegettek a héten. De valójában ki kelt pánikot? Az a kormány, amely elrabolta a nyugdíj-megtakarításokat, majd az államcsőd szélére vitte az országot? Vagy az MSZP, amely garanciát szeretne kapni arra, hogy a Fidesz nem nyúl hozzá a bankbetétekhez is? Meggyőződésem, hogy a lopás félelmet, a garancia biztonságérzetet szül. Illetve szülne, ha volna ilyen garancia. Az elmúlt másfél év után a Fidesz nincs abban a helyzetben, hogy pusztán a szavainak hitelt kellene adnunk.
Az Orbán-kormány teljesítménye, a bármit és bármi áron politikája megalapozza a gyanakvást további lépéseivel szemben. Az országra erőltetett alaptörvény, az alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatási rendszer drasztikus és kéretlen átszabása – rossz előjelek. Mikor az MSZP azt kezdeményezi, hogy tartsunk rendkívüli parlamenti ülést, ahol kormány és ellenzék megszavazza a bankbetétek sérthetetlenségét, az nem pánikkeltés. Éppen az adhat okot aggodalomra, ha a kormány erre nem hajlandó. Sokra nem megyünk azzal, ha a kormányszóvivő, vagy maga a kormányfő szóban garantálja a betétesek pénzének sérthetetlenségét. A szavak és a tettek viszonyáról Orbán Viktor maga adott iránymutatást korábban.
Szeretnénk emellett egy másik garanciát is kapni. Garanciát arra, hogy az államfő nem csaló. Mélyen hiszek az ártatlanság vélelmében: senkit sem lehet addig bűnösnek vagy hibásnak tekinteni, amíg az be nem bizonyosodik. Ugyanakkor úgy vélem, Schmitt Pál disszertációjával kapcsolatban messze nem csak vádaskodás, hanem bizonyító erejű dokumentum látott napvilágot.
