Az tehát nem hozott meglepetést, hogy 2012-ben a kormány nagyjából ennek megfelelően lépett, amikor az államilag finanszírozott (alapképzési) létszámot a korábbi kicsit kevesebb, mint 53,5 ezer főről mintegy 35 ezer főre plusz 15 ezer rész- azaz féltámogatottra (tehát egyenértékű hallgatólétszámban számítva 42,5 ezer főre, azaz 20%-kal) csökkentette.
A megütközést a jogi és a gazdaságtudományi szakirányok rendkívül radikális (az előző évihez képest a jogi 87%-kal, a gazdasági 95 %-kal történő) lecsökkentése okozta, – bár tegyük hozzá, hogy erről is voltak már a múlt évben kiszivárgó, fel-felbukkanó, majd cáfolt hírek. És arról is szóltak pletykák és kiszivárogtatások, hogy az államtitkári értekezleten elfogadott anyagban még lényegesen mérsékeltebb (40%-ra illetve 55%-ra történő) csökkenésről volt szó, de a Kormány erős embere, és/vagy maga a vezetője újragondolta a számokat.
Bárhogyan is történt, a nyilvánosságra hozott számok által tükrözött oktatáspolitikára jól illik – a gazdaságpolitikában már elfogadott – „unortodox” jelző, (amit ennek híján a jogi és a gazdasági szakemberek kollektív megbüntetését célzó aktuálpolitikai indíttatású rögtönzésnek lehetne nevezni).
A kormányzati magyarázatok a munkaerőpiac igényeire hivatkoznak. Már a Széll Kálmán terv is erről írt. „Az egyetemek, főiskolák tömegével és drágán juttatnak olyan diplomákhoz fiatalokat, amelyek nem segítik bekapcsolódásukat a munka világába. Megfelelő kormányzati döntések hiányában a képzés szerkezete rossz, a reáltudományok és a műszaki ismeretek pedig arányaiban túl alacsony szinten szerepelnek a felsőoktatás programjaiban.” És Giró-Szász András kormányszóvivő is hasonlókat mondott: „a Kormány célja a felsőoktatás minőségi átalakítása, a képzések hozzáigazítása a mindenkori munkaerő-piaci és nemzetgazdasági igényekhez.”
Ezekkel a magyarázatokkal azonban több probléma is van. Először is Magyarországon nincsenek hosszú távú munkaerő-piaci prognózisok, így azután ezek a keretszámok ebből a szempontból a puszta találgatás kategóriájába tartoznak. Másodszor a munkaerőpiac visszajelzései egyáltalán nem igazolják sem a Széll tervből idézetteket, sem a keretszám-alakítás által sugallt, illetve ahhoz különböző kormányzati potentátok által hozzáfűzött állításokat. A diplomás pályakövetés kereseti és foglalkoztatási adatai ugyanis erősen megkérdőjelezik a keretszám-alakítás ideológiai alapjait.
A 2001-2010 közötti időszakban az államilag finanszírozott helyre jelentkező fiatalok 23-24%-a jelentkezett gazdaságtudományi, és 8-9%-a jogi képzésre. Tehát a kormány keretszám döntése az (államilag finanszírozott helyre) jelentkezők nagyjából egyharmadát, mintegy 30-35 ezer fiatalt oly módon érint, hogy miközben korábban nagyjából minden harmadikat felvették, most minden századikat vennék fel, ha ugyanannyian jelentkeznének e két szakirány államilag finanszírozott helyeire. Tegyük hozzá, hogy a bölcsészettudományi, és különösen a társadalomtudományi és az igazságügyi, igazgatásszervező, munkaügyi szakok esetében is viszonylag jelentős a csökkenés.
A jogi és gazdasági szakok kibocsátásának várható csökkenése a munkaerőpiacon alighanem azzal a következménnyel jár, hogy az ezen szakon végzettek kereseti helyzete még tovább javul, s az eddigi kedvező helyzetük még kedvezőbb lesz. Az egész gazdaság szempontjából ugyanakkor ez a döntés inkább kedvezőtlen hatást eredményezhet, hiszen éppen azoknak a diplomásoknak a kibocsátása csökken, akik leginkább tisztában voltak a gazdaság és a társadalom működésének sajátosságaival, törvényszerűségeivel, továbbá a vállalkozások szabályaival, s leginkább rendelkeztek vállalkozási képességekkel.
A keretszám-döntés következménye a priorizált szakokra is ellentmondásos lesz. Egyik következménye a kényszer-helyettesítés növekedése. A felsőoktatásba jelentkezők jelentős arányban fognak a nagyobb államilag finanszírozott létszámmal rendelkező szakok felé fordulni, akkor is, ha érdeklődésüknek az kevésbé felel meg. (Ez a rendszerváltás előtti időszak továbbtanulási helyzetét idézi néhány vonatkozásban.) A következmény a nagyobb lemorzsolódás és végzés utáni pályaelhagyás lehet. A másik következmény, hogy egyes szakok a megemelkedett keretszámukat nem tudják betölteni, vagy csak alacsonyan motivált, az adott szak szempontjából hiányos alapképzettséggel rendelkező jelentkezőkkel tudják feltölteni. A következmény a minőség romlása.
