“A kormány felsőoktatási koncepciójáról már közöltünk kritikai elemzést az ismert felsőoktatás-kutató, Polónyi István tollából. Szerzőnk úgy látta, felsőoktatás új koncepciójával a kormány egy vállaltan a felsőközéposztály fiataljai számára nyitott elit felsőoktatást hozna létre, és jelentősen megnehezítené más, kevésbé szerencsés társadalmi helyzetű fiatalok számára a továbbtanulást. A felvételi rendszer szigorítása, a támogatott hallgatói létszám fokozatos csökkentése az államilag finanszírozott helyek kormány általi elosztásával párosulna, miközben a költségtérítést pedig önköltségivé emelnék. Kevesebb fiatalnak és drágábban – ezt ígérné a jövő magyar felsőoktatása, legalábbis a tervek szerint. A költségvetési törvénytervezet számait abból a szempontból vizsgáljuk, mennyiben támasztják alá a felsőoktatási koncepció célkitűzéseit?” – adja meg a kritikai alaphangot a blog írása, elsősorban a felsőoktatás fenntartásában tanúsított kormányzati szándékra fókuszálva.

“Nehéz helyzetben vagyunk, ha meg akarjuk határozni, hogy mi az a minimális vagy elégséges ráfordítás és támogatás, amely kellően megalapozottá teszi a felsőoktatásra szánt költségvetési előirányzatot. Nincsenek olyan, szakmai és pénzügyi szempontból is alátámasztott, az intézmények által is elismert képzési feladatokhoz köthető költségek, melyekre alapozhatnánk az elemzést. Épp emiatt a gyakorlatban használt költségvetési információk szervezetszintűek és erőforrás-típusúak, emiatt aztán pénzügyileg nem mérlegelhető az egyes intézmények alul- vagy túlfinanszírozottsága sem – magyarán nem tudjuk, reálisan mi mennyibe kerül a felsőoktatás rendszerén belül. Ez a finanszírozási szisztéma tehát nem egy költséghatékonyan szervezett szakmai és fenntartási tevékenység beárazásán alapul, ezért a forráskivonás mellett éppúgy felsorakoztathatók tényekkel és számításokkal alá nem támasztott „szakmai” érvek, mint a forrásbővítés mellett. Tudjuk, hogy a felsőoktatási intézmények igen aktívak a saját források megszerzésben; ezek javítják a „rezsiviselő képességüket” is. Ezt a képességüket nem lehet lebecsülni, hiszen a korábban a közvetlen állami támogatás csökkenését rendre a saját bevételek jelentős növekedése követte, bizonyítva a felsőoktatás rugalmas alkalmazkodását a változó, többnyire romló költségvetési helyzethez.

Mi következik mindebből? Az, hogy a kormány, ha úgy tetszik „büntetlenül” vonhat ki forrásokat a felsőoktatásból úgy, hogy közben arra számít, és azt ösztönzi, hogy a felsőoktatási intézmények saját bevételeik növelésévek kompenzálják az elvonásokat.” – olvasható a blogon.

Végül, így szól az elemzés összegzése: “A 2012. évi költségvetés tehát érdemi intézményi reformok kényszere nélkül von ki forrást a felsőoktatásból. Ugyanakkor a hallgatólétszám érdemi mértékű csökkenése fel fogja erősíteni a magyar az intézményhálózat szétaprózottságából, a képzések méreteiből, szerkezetéből származó szakmai és gazdasági problémákat. Ezek egy ponton túl változatlan intézményi szerkezet mellett már nem lesznek kezelhetőek.”

A teljes írást a Haza és Haladás Alapítvány blogján olvashatja el.

Kép forrása: btk.elte.hu