“Jövőre egyre több embert kíván visszaterelni az állam a munkaerőpiacra, ugyanakkor a foglalkoztatásra szánt költségvetési forrás 9 százalékkal csökken az ideihez képest, ráadásul miközben a munkanélküli járadék fedezete a felére csökken, a közfoglalkoztatásra szánt pénz a duplájára nő. Ettől ugyan rövid távon a munkaügyi statisztikák javulhatnak, ám a tényleges foglalkoztatás nem, sőt, a közmunkások más, eddig piaci alapon foglalkoztatott munkavállalókat is kiszoríthatnak a munkarőpiacról. Kérdés, hogy a korengedményes nyugdíjazás feltételeinek szigorításával újonnan megjelenő munkavállalók találnak-e egyáltalán helyet a munkaerőpiacon” – írja az Alapítvány blogja, a kozoskassza.hu egyik elemzésére hivatkozva.

“Az álláskeresési járadék időtartamának rövidítésétől a korábbi szigorítások hatásvizsgálatai alapján nem várható a munkakínálat, és így a foglalkoztatás növekedése sem. A közfoglalkoztatás valójában csak a munkaügyi statisztikát javítja, a nyílt piaci, adó- és járulékbevételt növelő foglalkoztatáshoz a kutatások szerint még közvetve sem járul hozzá. A közfoglalkoztatási program csak akkor lenne alkalmas a tartós és valódi munkaerőpiaci foglalkoztatás növelésére, ha például a program a közfoglalkoztatottak más munkavállalókkal való együttes foglalkoztatását és integrációját célozná. A tényleges munkaerőköltségeknél lényegesen olcsóbb, meghatározott időszakra kölcsönözhető közmunkások foglalkoztatása nem juttatja vissza őket a munkaerőpiacra, viszont kiszoríthat onnan olyan munkavállalókat, akiket eddig piaci alapon foglalkoztattak.” – olvasható az álláspont a blogon.

“A 2012-es költségvetés feltűnően nem számolt a Széll Kálmán tervben meghatározott illetve a Matolcsy György nyilatkozataiban jelzett, hol 150 ezer, hol 195 ezer, hol pedig 220 ezer munkapiacra visszakerülő, megváltozott munkaképességű emberrel. Minderre tekinthetnénk úgy is, mint az eddigi foglalkoztatáspolitikai intézkedések kudarcának beismerésére, hiszen sem a foglalkoztatáspolitikai kiadások csökkentése, sem a közfoglalkoztatás tervezett nagyarányú bővítése nem ad megoldást a kormány feladványára: hol találna tartósan és piaci alapon munkát a korábban emlegetett másfélszázezer reaktivált egykori nyugdíjas? Nyilvánvaló, hogy ehhez gazdaságpolitikai fordulatot kellene végrehajtania a kormánynak, de erre – épp a 2012-es költségvetés a bizonyíték – minimális az esély. A minimálbér emelése nem teremt újabb munkahelyeket és attól sem nő a foglalkoztatás, ha a munkavállalóknak több egészségbiztosítási járulékot kell jövőre fizetniük. És egyáltalán: ha a munkaerő költségei nőnek, ahelyett, hogy csökkennének, akkor jövőre biztosan nem az új munkahelyeknek kell majd örülnünk, sokkal inkább a meglévőkért izgulhatunk majd. A költségvetési kockázat tehát korántsem a túlzottan ambiciózus tervezésben, hanem a fenntarthatóságot javító, középtávon ható munkahelyteremtő intézkedések hiányában rejlik.” – szól a konklúzió.

A teljes írást a Haza és Haladás blogon olvashatja el.