
– Tóni fiam, gyere ide!
– Igen, úttörőcsapat-vezető pajtás?
– Azt hallottam a tanáriban, hogy tegnap az őrsi gyűlésen ketten is cigiztek, és ráadásul te voltál az egyik. Tudsz te erről valamit?
– Nem, tanár úr.
– Ezt most mint őrsvezető mondtad, vagy mint magángyerek?
– Ööööö….
– Mert ha mint őrsvezető, akkor beírom az őrsi naplóba, hogy hazudtál, de ha mint magéngyerek, akkor kapsz mellé még egy akkora pofont is, hogy három napig Portikot látsz!
Na, ez a beszélgetés maradhatott ki a kis Tóni életéből úgy 1985 környékén.
Mi mással is lehetne magyarázni a kormányzati luxusminiszternek azt a zseniális védekezését, hogy a helikopterezéséről azért hazudhatott nyugodtan a helikopterezését megíró, majd gyorsan leállított Népszabadság munkatársának, mert magánemberként beszélgettek.
Tehát Rogán Antal tézise szerint:
1. Magánemberként hazudozni=oké zsoké.
2. Politikusként hazudozni=jajj, sose!
Fantasztikus gondolatmenet. Mert hát tényleg, egy magánember miért ne hazudna. Magánember az ember reggel és este, túl kell élni a napot. „Tóni, jól áll ez a Louis Vutton táska? Tóni, szerinted elég nagy már a lakásunk? Tóni, ugye nem felejtetted el elhozni a gyerekeket a magánoviból? Tóni, szerinted csinosabb vagyok, mint az a tehén barátnőm? Hogyhogy melyik? Hát tudoood…”
Az írás az Indexen folytatódik.