Orbán Viktor lényegében egyetlen ígéretét sem tartotta be, programjának és választás előtti üzeneteinek ellenkezőjét valósítja meg. A nyomor egyre nő, az ország gazdasági helyzete bizonytalan, parlamentáris demokráciáról pedig 2012-től nem beszélhetünk.

„Diktatúra.” Sokat idézték ezt a szót Orbán Viktorral és rendszerével kapcsolatban. Definíció szerint a diktatúra olyan politikai rendszer, ahol az állami főhatalom, azaz a kormányzati hatalom forrása nem a népakarat. Egyből hozzáteszik azonban: a diktatórikus főhatalom élhet a nyílt terror eszközével és lehet csupán autoriter hatalomgyakorlás, amikor is a vezető tekintélye vagy más nem demokratikus politikai kényszer jellemzi az államhatalmat. Kétségtelen, hogy a Fidesz kormányzásának forrása a népakarat: 2010-ben a választók nagy többsége szavazott rájuk. Nem demokratikus politikai kényszerből azonban tudunk párat mondani. Előtte azonban fogadjunk egy axiómát: lehet demokratikus felhatalmazás birtokában is antidemokratikus intézkedéseket hozni. Hiszen – kerülve a történelmi példákat – láttunk erre precedenst korábban is, látunk most is.

Hiába akarjuk röviden összefoglalni, mi történt a demokráciával az elmúlt egy-másfél évben, egyszerűen nem megy. A felsorolás is hosszú. A Fidesz a médiával kezdte: az új Médiatörvény teljes kontrollt biztosított a pártnak, a kereskedelmi televíziók mára egyértelműen Fidesz-barát tévék lettek, a két legolvasottabb internetes lap főszerkesztői távozni kényszerültek, a köztévé egy hamisított vicc, az egyetlen megmaradt ellenzéki rádiót pedig éppen most hallgattatják el. És persze, megjelenhetnek olyan vélemények a médiában, mint ez itt, de senki nem mondta, hogy Orbán „totális” diktatúrát épít. Csak éppen arra ügyelnek, hogy ezek a hangok a többséghez ne jussanak el.

Aztán a médiát követte az Alkotmánybíróság, amely 2011 végére arra is képtelenné vált, hogy a teljesen nyilvánvalóan alkotmányellenes magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosításáról kinyögjön akár egy támogató ítéletet, nemhogy a valóságosat. Közben a közmédiánál is nevetségesebb államfővel cicomázták fel a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, korábbi Fidesz-képviselőt nevezek ki az Állami Számvevőszék élére, kiherélték az ombudsmanok rendszerét, lett egypárti alkotmányunk, a jegybanki tartalékra pedig most próbálják rátenni a kezüket, miután a magánnyugdíj-pénztárakban lévő 1400 milliárd forintot (ennyit fordítottunk államadósság-csökkentésre, ami jelenleg 82% – pontosan annyi, mint 2010-ben volt) elherdálták.

Azaz olyan rendszer épül, amely ugyan nem diktatúra – hiszen a hatalom forrása továbbra is a nép – de amelyben az állampolgárokat egyetlen szerv sem tudja megvédeni a kormányzat akaratától. Ebben a rendszerben embereket indoklás nélkül lehet elbocsájtani, a megtakarításaikat és cégeiket államosítani lehet, itt a szegényeket börtönbe lehet csukni. És nem akarunk rémhírt terjeszteni, de egy ilyen rendszerben egyáltalán nem kizárt, hogy az állam a bankokban tárolt, lakásra vagy bármilyen más célra félretett pénzünket, illetve annak egy részét magához vegye, mondjuk „válság-hozzájárulás” címszó alatt. A helyzet az, hogy 2012-re Magyarország összes polgára ki lett szolgáltatva a Fidesz-KDNP-nek, és azon kívül, hogy a külföld szabályozó erejében bízunk (illetve, ami még fontos: az utcán követelünk változást), semmit nem tehetünk ez ellen.

A hazánk előtt álló forgatókönyvek egyike sem rózsás. Ha az Orbán-kormány valamiféle gazdasági csoda folytán elkerülné az államcsőd-közeli helyzetet, itt marad nekünk az autoriter hatalomgyakorlás – ráadásul az új választási rendszernek köszönhetően a Fideszt sokkal nehezebb lesz 2014-ben leváltani, mint eddig volt. Ha a valószínűbb forgatókönyv következik be, és az ország végül bizonyos engedmények árán IMF-hitelhez jut, így elkerülve a gazdasági katasztrófát, az valószínűleg a további megszorítások ellenére is a legjobb verzió.

Van ugyanis egy harmadik forgatókönyv is: az államcsődé. Ebben az esetben a Fidesz és Orbán Viktor szinte biztosan megbukik (ez a jó hír), de vele együtt az ország is (ez a rossz), mert az államcsőd nem olyan dolog, amit kockáztatni lenne érdemes. Az államcsőd nemcsak arról szól, hogy a közalkalmazottak egy hónapig nem kapnak fizetést: ennek hosszú távú kockázatai kiszámíthatatlanok lennének.

2012 legnagyobb kérdése, hogy Magyarország a demokrácia állapotát követően gazdasági helyzetét tekintve is Európa fekete bárányává válik-e. Hiszünk abban, hogy kizárólag állampolgári aktivitással, a kormányra gyakorolt állandó nyomással akadályozható ez meg. Máskülönben nemcsak évekre, de évtizedekre vége a fejlődésnek Magyarországon.