A legrégebbi az ún. túlzott-deficit eljárás. Ezt belépésünk óta cipeljük magunkkal, ami elég nagy szégyen. 2004-től minden kormány készített kilábalási programot, ezeket hol több, hol kevesebb bizalommal fogadták Brüsszelben. Látván azonban a magyar gazdaságpolitika legutóbbi bakugrásait és hírét véve az újabb hiteligénynek, az Európai Bizottság jelezte: komolyabb formában kíván foglalkozni a témával. Ez akár szankcióhoz, a kohéziós alap megvonásához is vezethet, de nem ez a célja, hanem a magyar költségvetés stabilizálása. A szándék elvben összecseng a kormány fogadkozásaival, csakhogy megoldásként az EU nem egyszeri sarcokat (nyugdíjpénztárak államosítása, távközlési adó stb.) és elszámolási trükköket vár, hanem hosszabb távon is biztonságosan működő bevételnövelést és kiadáscsökkentést – Magyarország érdekében.

 

 

A második dosszié maga a hiteligény. A műfaj ismerős, hiszen 2008 őszén a tönk szélére sodródott magyar gazdaságot az EU-IMF készenléti hitele segített kiemelni a válságos helyzetből. Csakhogy időközben történt néhány érdekes fordulat. Bajnai Gordon sikeresen megindította az országot a gazdasági erősödés útján, az euró árfolyama 315-ről 265 forintra javult, felbátorodtak a befektetők és visszatért a bizalom. Az új kormány viszont a pokolba küldte az IMF-et, az EU-zászlót is kihajította és megindult egy zavaros – autark álmokat dédelgető, tekintélyelvű, reváns szellemű – kelet-európai állammodell felé. Erről a platformról nem lesz könnyű a hitelfeltételekhez igazodni.

 

 

Ide kapcsolódik a harmadik témakör, amely sokfelé ágazik, tengelye a jogállam, a parlamenti pluralizmus és az európai értékrend halmozott sérelme. A parlamenti többség a kétharmad mámorában törvényözönt zúdított az országra. A kormánynak se igen volt alkalma szakmai szempontokat, mellékhatásokat mérlegelni. A féktelen politikai akarat ontotta a hibás, átgondolatlan törvények tömegét, rekordidő alatt, közvetlen képviselői indítványok alapján. A nemzetközi normákkal és kötelezettségekkel való összevetés mégsem a kapkodás miatt maradt el, hanem mert a politikai csúcsvezetés kifejezetten elutasította. Egymás után érkeztek ugyan levelek az EU-tól és más szervezetektől, kérve és javasolva az előzetes egyeztetést, mindhiába. Világos volt: a magyar kormányzó hatalom kész helyzetet kíván teremteni.

 

 

A teljes cikket a Haza és Haladás blogon olvashatja el.