Orbán még néhány hónappal ezelőtt is azt gondolta, hogy a túlbürokratizált és azonnali cselekvésre képtelen EU nem tud hatékonyan föllépni centralizációs törekvéseivel szemben. A médiatörvénynél bejáratott módszerrel egyszerűen megvezethető; hiába látnak át a szitán, nincsenek eszközeik arra, hogy ennek – néhány részletkérdést leszámítva – érvényt is szerezzenek. A világ azóta nagyon fordult. Az Unió láthatólag megunta, hogy a bolondját járatják vele, ahogy Martin Schulz kedden megfogalmazta: keményebb, immár nem bürokratikus, hanem politikai eszközökkel lépnek fel a magyar kormánnyal szemben.
Az Unió vezetői egyértelművé tették: értik, hogy Orbán számára ez egy játszma, és azt is, hogy keményen szeretné játszani, viszont egyértelművé tették azt is, hogy nem ijedtek meg. Az Ecofin döntése, amely szabad utat adott a vizsgálatoknak, Barosso mogorva arca és szűkszavú közleménye magáért beszél. Nekik is erőt kell mutatni, és úgy tűnik, fognak is. A gyors megegyezés gyakorlatilag az EU vereségét jelentené, növelné a tagállami önállósodási kísérletek és az euroszkeptikusok számát. Könnyen lefordítható továbbá úgy is, hogy Európa saját határain belül is képtelen megvédeni a demokrácia híveit a pártállami nyomulással szemben. Ez nagyon rossz üzenet volna az Európapártiak számára is, tényleges kiábránduláshoz vezetne – nemcsak Magyarországon.