A hét talán egyetlen előremutató politikai eseménye, hogy az ellenzék megelégelte a Fidesz parlamenti gyakorlatát, miszerint a fontos – és rendszerint fájdalmas megszorításokat jelentő – intézkedéseket az éjjeli órákban fogadják el, amikor a sajtó munkatársai már alszanak, de legalábbis parlamenten kívül tartózkodnak. Mindez rámutatott arra is: összefogással még a kétharmados többségben lévő kormánypárton is lehet fogást találni. A héten legalábbis sikerült.

A parlamentáris demokrácia szabályait meglehetősen tágan értelmező Fidesz-KDNP pártszövetség az elmúlt másfél évben új gyakorlatot valósított meg a jogalkotás terén. Ennek integráns eleme az egyéni képviselő indítvány, amelynek „előnye”, hogy sokkal gyorsabban lehet ezúton átnyomni törvényeket az Országgyűlésen, így az ellenzéknek a javaslatokat nincs ideje kritizálni – kis túlzással alaposan végigolvasni sem.

A legnagyobb naivitással és jóindulattal sem hihetjük például, hogy a sokat és joggal kritizált Médiatörvény tervezetének minden sora Rogán Antal fejéből pattant ki. Nem, ezeket a javaslatokat megírják egy minisztériumban (egyes híresztelések szerint még inkább a minisztériumokon kívül), majd Orbán Viktor kiosztja egy-egy frakciótagjának, mert azt szintén nem képzelhetjük, hogy például Rogán azt kérte volna karácsonyra, hadd szerepeljen az ő neve a sajtószabadságot felszámoló törvény alján.

A másik, a parlamentet eljelentéktelenítő módszer a fontos törvényjavaslatok vitáinak és a zárószavazásnak éjszakára való halasztása. A cél egyértelmű: ha éjszaka fogadják el a Munka Törvénykönyvéhez hasonló változtatásokat (ez több millió munkavállaló kiszolgáltatottságát növeli meg jelentősen, és minden valószínűség szerint érdemi haszon nélkül), akkor arról nem tudósít élőben egyetlen televízió, de még az internetes lapok ügyeletesei sem. Természetesen ezért a média nem is tehető felelőssé: senkitől nem várhatjuk, hogy éjjel kettőkor dolgozzon azért, mert így tartja a Fidesz úri kedve, ráadásul ilyenkor parlamenti közvetítést úgysem nézne vagy olvasna senki.

Az ellenzék azonban a héten megelégelte az áldatlan állapotot, és a Mikszáth korából is ismert obstrukcióval – azaz a viták időtartamának megnyújtásával – tette lehetetlenné a Fidesz ügyeskedését. MSZP-s, LMP-s és Jobbikos képviselők együtt akadályozták meg, hogy éjszakára halasszák először a Munka Törvénykönyve, majd a köznevelési törvény tárgyalását. Itt jegyeznénk meg, hogy a baloldal részéről szerencsére nincs szó a Jobbikkal való együttműködésről, csak közös szavazásról, hiszen minden ellenzéki párt érdeke a kormánypárti arroganciával szembeni fellépés.

Az ellenzék tehát megrázta magát, és komoly kényelmetlenségek árán, de egy kis sikert aratott a kétharmad felett. Mindez nem jelenti, hogy véget ér az egyéni képviselői indítványok, a példátlan és rendkívül kontraproduktív módon rohanó-kapkodó törvényhozási láz, de még azt sem, hogy a Fidesz rádöbbent volna: amit elkezdtek, az nem folytatható. De ha a kormány egyre több pofont kap egy egységesen fellépő ellenzéktől, előbb-utóbb észlelniük kell, hogy a sikertelen politikával párosuló arrogancia sehová nem vezet, hogy a XXI. században „trükkök százaival” sem lehet megtagadni a választópolgároktól a megfelelő tájékoztatást.

Mindez tökéletesen rávilágít arra, hogy a baloldali és demokratikus ellenzék, tehát az MSZP és az LMP csak akkor lehet sikeres, ha belső harcok és egymással való viaskodás helyett közösen lép fel – egyébként szinte teljesen azonos – céljai érdekében. Erre predesztinálja a két pártot a Fidesz által benyújtott új választási törvény, de a Fidesz egész kormányzása alatt tanúsított viselkedése is. Talán a közös obstrukció az első lépés egy szükséges ellenzéki összefogás megteremtése felé.