Az aktuális kábítószerügyi és prevenciós helyzet lehangoló. A 2009-ben elfogadott – érvényben lévő – Nemzeti Stratégia vállalhatatlan az új kormány számára, az új stratégia elfogadása a távoli jövő ködébe vész. Nem készült el az akcióterv a 2009-es stratégiához, miközben a szociális alapszolgáltatások (közte a szenvedélybetegek közösségi szolgálatai, valamint az alacsonyküszöbű szolgálatok) finanszírozása 60%-ra csökkent. Az addiktológiai gondozók készenléti, anonym ellátást biztosító fix díja 3 hónapja megszűnt, az elterelés megelőző-felvilágosító ága (MFSz) tavaly szeptember óta pénz nélkül üzemel, az idei szerződések csak márciusban íródnak alá a szolgáltatókkal – ha hihetünk az ígéreteknek –, a prevenciós pénzek töredékei a 3 évvel ez előttinek.

 

 

Mondhatnánk tájkép csata után, ha lett volna csata. A helyzet lassan, de biztosan és folyamatosan romlik. Nyilván hiányoznak az érintetteket, alkalmi és tartós szenvedélybetegeket elérő programok. Ugyanakkor korábban nem tapasztalt mértékben terjednek a legális serkentők, a szintetikus füvek, a klasszikus illegális drogok (pl. MDMA, amphetamin feléledőben), a gyógyszerek a nagymama patikájából, a fiatalok alkoholfogyasztása folyamatosan nő – és akkor a napjukat a játékgépek mellett töltőkről, az interneten lógó, állandóan mobilt-nyomkodó tinédzserekről nem is szólunk. 

 

 

Sejtettük, hogy valami még hiányzik, ami kiteljesíthetné a képet, és valóban: az új Btk. tervezete illeszkedik ebbe a káoszba.

 

 

A törvényalkotó mögöttes szándéka nyilván az lehet, hogy ha kellően elrettentő a törvény, akkor a fiatalok megijednek, és nem használnak illegális drogokat. De vajon reálisan számolhatunk-e ilyen hatással, esetleg ennek következményeként tömegesen küldjük bíróság elé, vagy börtönökbe, akár „csak” előzetesbe az alkalmi szerhasználókat? Az iskolai erőszak prevenciója kapcsán látjuk, hogy egyértelmű összefüggés van a diákok közötti erőszakos cselekmények száma és aközött, hogy az iskola vezetése erővel vagy konszenzusos módon kezeli a problémákat. Az erő alkalmazása további erőszakot szül, már csak ebből is következtetni lehetne arra, hogy egy ilyen, az erőre és az elrettentésre alapozó törvény milyen válaszreakciókat válthat ki.

 

 

Nyilvánvaló, hogy az új Btk. tervezetéhez nem készültek a mentálhigiénés-, szociológiai következményeket felmérő tanulmányok, de az sem valószínű, hogy felmérték volna egy ilyen nagymérvű szigorítás financiális szükségleteit. Pedig a legproblémásabb változtatások várható hatásai könnyen kikövetkeztethetőek.

 

 

A teljes cikket a Haza és Haladás blogon olvashatja el.