A társadalmi mobilitás nem azt jelenti, hogy ingyen van az ebéd, az oktatás, az áram vagy a fűtés, hanem azt, hogy mindezek árát kitartó munkával és tehetséggel mindenkinek közel hasonló esélye van megkeresni. Ennek az elvnek üzent hadat a második Orbán-kormány 2010-es hatalomba lépése óta. Legújabban épp a felsőoktatásban.

Túl magas labda lenne azzal példálózni, hogy 2006-tól 2010-ig mi volt a Fidesz hivatalos, nem mellesleg népszavazással is megerősített álláspontja az ingyenes felsőoktatásról. A kormány kommunikációjának cáfolatára ugyanis régóta nem érdemes mást idézni, mint néhány évvel korábbi Fidesz-KDNP-s sajtótájékoztatókat és szövegpaneleket – és máris kész a tökéletes önellentmondás. Citálhatnánk ezért idevágó Szijjártó-nyilatkozatokat például arról, hogy miért nemzetellenes bűncselekmény vagy hazaárulás bármiféle tandíj lehetőségének felvetése, de nem leljük örömünket abban, hogy megtapossuk azt, aki a földön fekszik.

Csakhogy a kormány kizárólag kommunikációs szempontból kapitulált, jelenleg hatalmának teljében rugdossa a legkiszolgáltatottabb rétegeket. Az előző ciklusban által bevezetni kívánt fejlesztési részhozzájárulás (fer) kifizethető terhet jelentett volna a szegényebb családoknak is, igaz, semmiféle megoldást nem kínált volna arra, hogy a legszegényebbeknek eleve alig van esélyük bejutni az egyetemre – az ő kirostálódásuk sajnos sokkal előbb elkezdődik. Ehhez képest jön a fer-t népszavazással eltörlő Fidesz, és mit tesz? Ötezerről kétszázötvenre csökkenti az állami pénzen finanszírozott közgazdász helyek számát, a jogászoknál pedig ugyanezt a számot nyolcszázról százra viszi le. Ami lényegében ugyanazt jelenti, mintha egy komolyabb összegű tandíjat vezetne be ezeken a szakokon.

Mindez két szempontból is roppant káros. Először is azért, mert a jogászok és közgazdászok nem mongol szakos bölcsészek, azaz ők még a rendkívüli módon beszűkült hazai munkaerőpiacon is jó eséllyel találnak munkát. Amellett lehetne érvelni, hogy piacképtelen tudományt tényleg csak az tanuljon, aki ki tudja fizetni, vagy aki biztos benne, hogy még így is képes lesz megtalálni a számításait, például a tudományos életben. Amellett viszont igencsak nehéz, hogy éppen a „munkaerőképes” képzésekből szálljon ki az állam. Márpedig jelenleg éppen ez történik.

A másik szempont ennél sokkal fontosabb: a társadalmi mobilitásé. És ez már összefügg az Orbán-kormány sajátos, baloldali vagy akár csak minimális szociális érzékenységgel rendelkező ember számára elfogadhatatlan társadalomképével. Ez a társadalomkép a középosztály-építés kormányzati kommunikációjával szemben arról szól, hogy a leggazdagabb 10%-nak kedvez a kormány szinte minden intézkedésével, a szegényebbek és az átlagos keresetűek kárára. Erről szólt az új adórendszer, erről szólt a szociális kiadások megvágása, és erről szól az új felsőoktatási törvény is. És még mielőtt azt hinnénk, hogy ezek elkerülhetetlen intézkedések voltak: az adórendszer például évente nagyjából 500 milliárd forintos kiesést eredményezett a költségvetésnek, az tehát igen fals érv, hogy erre a gazdasági stagnálás miatt volt szükség. Ha pénzszűkében vagyok, nem adakozom – különösen nem a gazdagoknak.

Az új felsőoktatási törvényre azért volt „szükség”, mert az Orbán-kormány gazdaságpolitikája a felső 10% támogatására épül. Ennek eredménye pedig nem a munkahelyteremtés beindulása, hanem az államcsőd-közeli helyzet.. Talán egyetlen szerencséje az országnak a jelenlegi helyzetben, hogy a felsőoktatási törvény egyelőre feles többséggel módosítható. A módosításra szükség is van, ha nem akarjuk, hogy a felső 10% kiváltsága legyen a munka, ami után megéri adózni, az oktatás, ami után létező esélyekkel lépünk ki a munkaerőpiacra, illetve a napi megélhetési gondok nélküli élet.

Különös, hogy éppen az az Orbán Viktor felejti el, miért fontos a társadalmi mobilitás, aki nem éppen fényűző körülmények között nőtt fel. Persze húsz év alatt sok minden megváltozhat, ahogy megváltozott a világ is. Ez azonban még nem ok arra, hogy elfelejtsük, honnan jöttünk. Ilyen oktatási rendszerrel Orbán Viktor soha nem lett volna miniszterelnök, de lehet, hogy még jogász sem.  Ha ironizálni akarnánk, azt mondanák, hogy ez az egyetlen érv a Fidesz felsőoktatási törvénye mellett.