Az utóbbi hetekben többször is felmerült a politikai unió lehetősége, azaz az eurózóna tagországai még szorosabb kapcsolatot építenének ki egymás között – részben feladva szuverenitásukat –, hogy az adósságválságot legyőzzék.
Görögország és Spanyolország
Bár a görög parlamenti választás a zóna szempontjából kedvezően zárult, a szoros végeredmény bebizonyította, hogy a lakosságnak már elege van a megszorításokból – a fiskális kiadások csökkentése nélkül pedig nincs mentőcsomag. Az emberek tűréshatára pengeélen táncol,bármelyik regnáló kormány hetek alatt megbukhat, ha tiltakozó megmozdulások radikalizálódnak. Bár a kormánytöbbség most stabilnak tűnik, mégis olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek egyaránt szolgálják a nép, és az Unió akaratát. A feszültség kézzel tapintható, a kockázatok magasak. Nem múlt el még a drachma újbóli bevezetésének „veszélye”, csupán hátrébb került a lehetséges megoldások listáján.
A spanyol helyzet is egyre aggasztóbb. Az egyik legnagyobb spanyol banknak külső segítségre van szüksége, az országot többszörösen leminősítették, a makrogazdasági adatok kiábrándítóak, a kockázati felár csúcson jár. Az ország gazdasága pedig túl nagy ahhoz, hogy az Európai Unió alapjának segítségével kihúzzák a bajból. Így a spanyol gazdasági probléma begyűrűzése az Európai Unióba több kockázatot rejt magában, mint a görög helyzet.
A teljes írást elolvashatják az Egyenlítő TV-n.