Miért kellett visszahívni a Valutaalapot?

Miután a Fidesz 2010 nyarán úgy látta, hogy a kockázatok háttérbe szorultak, ráadásul az IMF a korábbi baloldali kormányok egyfajta védjegye volt, úgy döntöttek, hogy ideje nemet mondani a komolyabb IMF jelenlétnek. A mérsékeltebb kommunikáció után 2011 tavaszán már Matolcsy György az IMF kipaterolásáról, és a gazdasági szabadságharc sikeréről értekezett. A Fidesz egy csatát megnyert, azonban háborút veszített, hiszen 2011. november 17-én vissza kellett hívni a „nagy gazdasági szabadságharc” jelképét, a Nemzetközi Valutaalapot. Külön szép volt, hogy Matolcsy három nappal korábban még az IMF ellen beszélt. Az IMF-et lekezelően “hárombetűs intézmény”-nek nevezte és közölte: “nem is rá, hanem ellene hangoljuk a kormányzati politikát”.

Szükséges lépés volt, hiszen az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetően a magyar gazdaság annyira sebezhető vált, mint 2008 őszén. A kockázati felárak növekedtek, az államadósság kamatai szárnyaltak, ráadásul egyre több jel utalt arra, hogy Magyarország könnyen leminősítés áldozatává eshet. Utóbbi be is igazolódott, hiszen másfél hónap alatt mind a három nagy hitelminősítőnél bóvli kategória került Magyarország hitelminősítése.

2011 decemberében úgy tűnt, hogy a kormány nem veszi komolyan a veszélyeket, az új jegybank törvény elfogadása miatt a tárgyalódelegáció hazautazott. Csak a piacok tudták kikényszeríteni – euró-forint negatív árfolyam rekord, CDS (csődkockázati) felár rekord, 10% feletti állampapír hozamok -, hogy valamit lépjen a kormány. Ezután kezdődött meg az a játszadozás, ami még ma is tart.

A teljes írást az Egyenlítő TV blogon olvashatják el.