Két hónap rengeteg idő az elvégzendő munkához képest. Az eredeti dokumentumok birtokában két nap is elég volna, mostanra már értékelte a helyzetet mindenki, akit érdekelt. Két hónap ahhoz kellett, hogy a SOTE professzorai gondterhelt homlokráncolás mellett, verejtékezve tanakodjanak azon, mernek-e ellentmondani a főméltóságú úrnak.
A főméltóságú úr természetesen nem Schmitt Pál, ő csak a lakája. Orbán Viktor világossá tette álláspontját: szerinte Schmitt Pál nagyon is jó lesz elnöknek. A tanár urak pedig tudhatták az első pillanattól, hogy ha ők azt számolják ki, amit azóta mindenki más, vagyis hogy Schmitt úr plagizált – azzal azt is merészelik mondani, hogy nem lesz jó elnöknek, Orbán úr pedig e tekintetben téved.
Nem azért, mert a köztársasági elnöki hivatalhoz doktorátus kell: nem kell. Hanem mert a plágium kimondása már nemcsak azt állapítaná meg, hogy Schmitt Pál húsz éve megbotlott, hanem hogy most, elnökként is hazudott. Nem az a baj vele, hogy nem is doktor, hanem hogy jellemtelen.
És akkor Orbán begurul.
A félelem indokolt: a Nemzeti Együttműködés Rendszere magától értetődőnek veszi, hogy a tudomány támogatja politikai szándékait, és idegesen reagál, ha mást tapasztal. Ha ütközik a tudományos körökkel, akkor annál rosszabb a tényeknek. Mesélhet erről a Földrajzinév-bizottság, az OVB vagy az Alkotmánybíróság; de még az Akadémiától is zokon vették, hogy nem vállalták a vallások szűrését. Jogos az egyetemi alkalmazott szorongása: ha ő megbuktatja a miniszterelnök kedvenc udvarhölgyét, annak következményei lesznek, és onnantól inog az ő katedrája.
De annak is következményei lesznek, ha futni hagyja. És lehet, hogy hosszabb távúak.
Mit üzen diákjainak az az egyetemi tanár, aki szerint Schmitt disszertációja rendben van? Azt, hogy köttesd be a más munkáját, fiam, írd rá a neved, és átengedlek, ahogy Schmittet. Adhat-e az ilyen tanár elégtelent bármilyen silány munkára ezután? Elvárhat-e teljesítményt, papolhat-e az élethosszig tartó tanulásról? Nem, az ilyen tanárnak nincs többé becsülete, tanítványai röhögnek rajta, gúnyverseket fabrikálnak róla, és azokat felírják a falra a klotyóban. Csekélységnek tűnhet Orbán haragjához képest, pedig sokkal pusztítóbb.
A meghunyászkodással megspórolhatnak két év esetleges kellemetlenséget, de tizenkét év múlva is ennek az árnyékában fognak élni. Minden hátralévő döntésük és munkájuk fölött ott lebeg majd a bűzfelhő, hogy ez volt az a professzor, aki elárulta a hivatását.