Nem szerepelt a választási programban – tehát nem döntött róla előzetesen a kormánypárt valamelyik döntéshozó fóruma –, nem szavazták meg a választók, nem vitatta meg a parlament, nem tárgyalták különféle szakmai és civil szervezetek.

Az ötlet és a megfogalmazás a miniszterelnöké, és az Orbán–Matolcsy kettősön kívül formálisan talán senki nem konzultált róla. Ha tekintetbe vesszük, hogy arról a társadalmi modellről van szó, amit Magyarország a következő években a kormány szándékai szerint követni fog, akkor a legkevesebb, amit mondhatunk, hogy a stratégiai döntés túlságosan szűk körben született meg.

Ami a hivatkozott választási programot, a Nemzeti ügyek programját (NÜP) illeti, ott a munkaalapú társadalom helyett konkrétan ez szerepelt: „Az alkotmányunk a rendszerváltoztatás céljaként fogalmazza meg a szociális piacgazdaság megvalósítását. Ezért a szociális biztonságot, az esélyek kiegyenlítését és az egymás iránti megbecsülést és elköteleződést (szolidaritást) közös alapértékeknek tekintjük. Célunk a valódi esélyek megteremtése és a tevékenység díjazása, a nyomorból kilépni szándékozóknak segítő kéz nyújtása és a teljesen elesettek felemelése.” Ismerősen csengő mondatok egy olyan országban, ahol 1990-től máig senki nem nyert választást, aki nem a jóléti társadalom vízióját kínálta a választóknak.

A választók elől bölcsen eltitkolt „munkaalapú” társadalomképhez a kormány csak utólag próbált némi pótlólagos legitimációt fabrikálni az alaptörvényben. A kormányfő magát a fogalmat 2011. április 20-án, a Liga szakszervezeti konföderáció vezetőjével folytatott megbeszélése után említette először, ám akkor még ez a kifejezés csupán annyit jelentett: „legyen minél több embernek tisztességes megélhetése”. A definíció egy hónappal később bontakozott ki: akkorra már a jóléti államot leváltó új modellként beszélt róla Orbán, úgy fogalmazva, hogy „a jóléti társadalmak korából a munkaalapú gazdaság korába érkeztünk” (mi magyarok kerülő úton, az előbbit kihagyva). Vagyis ő maga jelezte, hogy ez nem egy apró korrekció, hanem egy új paradigma. Hogy érzékelhető legyen a különbség: a munkaalapú társadalom nem a szociális piacgazdaság valamelyik alfaja, itt a jóléti társadalom antitéziséről van szó, amelyben a jólét már nem általánosan elfogadott közcél, hanem csupán munkával kiérdemelhető jutalom (azon szerencsések számára, akiknek jut munka).

A paradigmaváltás alkotmányjogi aggályokat is felvet. Gondoljuk csak végig: a Fidesz elindul a választáson a szociális piacgazdaság programjával, jóléti ígéreteivel kétharmados támogatást szerez, majd a többség birtokában, a társadalmi és politikai konszenzusra nem is törekedve meghirdet egy másik programot, amely a jóléti társadalom lebontásáról szól. Teszi mindezt egy évvel a választások után (amikor a választó már és még nincs döntési helyzetben), és még jócskán a ’89-es alkotmány hatálya alatt. Másképp fogalmazva: a kormány, amely a ’89-es, a Fidesz értelmezése szerint is a szociális piacgazdaság megvalósulását célul tűző alkotmányra esküdött fel, egyszer csak úgy dönt, hogy neki jobban tetszene egy olyan politikai cél, amely ugyan ellentétes azzal, ami köré a hatályos alkotmány a közjó fogalmát felépíti, de Orbán Viktor és Matolcsy György valahogy szimpatikusabbnak tartja. Ez azért fordulat a javából.

A teljes cikket a nol.hu-n olvashatja el.