“Nyilvánvaló, hogy az üzleti életben nem lehet beosztottként a vállalati struktúrát, a szervezeti rendet és a vezetői kompetenciákat folyamatosan támadni, majd vezetővé válva elvárni a normák követését. Ezzel szemben Magyarországon a jelenlegi politikai elit magatartására ez jellemző – a következmények romboló hatásúak.” – adja meg írása elején szinte a tételmondatot a szerző, de ennél természetesen mélyebbre is megy a porbléma feltárásában: “A jelenlegi politikai elit nagy része nem dolgozott soha klasszikus értelemben vett munkahelyen. Soha nem érezhette és érthette meg a munkahelyi etika jelentőségét, sohasem szocializálódtak munkahelyi közösségben, soha nem kellett alkalmazkodniuk utasításokhoz és kollektív szabályokhoz. A hatalmi pozícióba kerülés érdekében, a választóik támogatását remélve, elfogadhatónak tartották az évtizedes normák lerombolását, megkérdőjelezését, míg most, immáron hatalomban, elvárják az őket hatalomba segítőktől a normakövetést.”

A Mester által felvetett kérdések nem csak légüres térben léteznek, hanem szorosan kötődnek a jelenleg is folyó eseményekhez: “A mostani kormánypártok ugyan próbálnak a még ellenzékből saját maga által is elindított vagy felerősített negatív folyamatok ellen tenni, de a helyes felismerés sajnos rossz következtetést szült: csak az állam, a központi kormányzat szerepét erősítik az állam tekintélyének helyreállítása helyett.”

Az írást különösen érdemes találó párhuzamaui miatt is egészében elolvasni, jóllehet a végső konklúzió nem túl biztató – éppen a kijózanító lényeglátása miatt:

“A jelenlegi bizonytalan közállapotokért, az értékválság kialakulásáért tehát a politikusaink  acsarkodó, minden áron való szavazatszerző politikája okolható. Be kell látniuk politikusainknak is, hogy saját, kicsinyes bosszújukra rámegy az ország. A politika által felhergelt társadalom mentális állapota nem teszi lehetővé a gazdasági fejlődéshez szükséges konszenzus és köznyugalom kialakulását.”

A teljes írást a Haza és haladás alapítvány blogján olvashatja.