Ceterum censeo
Az persze szomorú, hogy konkurens modell nem készült, és annak elvi lehetetlenségét sem bizonyította senki, hogy általában véve érvénytelen minden modellezési kísérlet.
A Mandiner szerzői modellünknek egy olyan érdemi és kritikával illetendő hiányosságára mutatnak rá, amely gyengíti korábban megfogalmazott érveink erejét. Az, hogy semmit sem írtunk a két nagyobb párton túli szavazók választói döntésének modellezhetőségéről, komoly hiányosság volt részünkről. Minden erre vonatkozó kritika jogos, még akkor is, ha inkább azon kommentelőkkel értünk egyet, akik szerint igazából hibánk azért súlyos, mert a vonatkozó kiegészítésekkel teljessé tett anyag is a korábban általunk megfogalmazott konklúziókat támogatta volna.
Röviden és tömören a Mandiner azt állítja, hogy mivel lehetséges olyan bemeneti adatokkal is feltölteni a modellünket, amelyek révén a 2002-es és 2006-os általános parlamenti választások hivatalos végeredményével egyező eredményt kapunk, így ebből az következik, hogy mindenre kiterjedően érvénytelen azon állításunk, hogy az új parlamenti választási rendszer mind 2002-ben, mind pedig 2006-ban a választók többségi akaratával ellentétes, a Fidesz politikai győzelmét kialakító eredményt hozott volna. A Mandiner szerint ezen állításból az következik, hogy valójában az új egyéni választókerületi (EVK) rendszer is teljesen rendben van (politikailag megfelelően kiegyensúlyozott), hiszen van olyan bemeneti adat, ahol nem fordul meg az eredmény. Mindebből pedig az a konklúzió következik, hogy valójában az új választási rendszer – szemben a mi állításunkkal – demokratikus, és félrevezettük a külföldi véleményvezéreket.
A Mandiner publikált számításai pontosak. Részben igazolják a mi megállapításainkat is. Hiszen egyrészt még ők is tudtak olyan bemeneti adatokat produkálni, amelyek alapján megfordul az eredmény, és a többségi választói akarattal ellentétes politikai kimenet született modellben 2006-ra vonatkozóan. Másrészt ha áttekintjük az ő modellezéseik eredményeit, akkor egyértelműen bebizonyosodik egy másik kritikai észrevételünk, amely a modell eredményeitől függetlenül is a jobboldal, de leginkább a Fidesz irányában megvalósult elfogultságot jelez: a jobboldalibb EVK-k átlagos választókorú népessége szignifikánsan kisebb mint az új kiosztás szerinti stabil baloldaliaké. Tehát még a Mandiner ellen-modellje is bizonyítja azon állításunkat, hogy az új EVK-rendszerben relatíve kevesebb szavazat kell egy jobboldalibb EVK megszerzéséhez. Ez azért van, mert túlerősítették, baloldali enklávékká tették az erősen baloldali országrészek EVK-it. Erre a jelenségre elmulasztotta figyelmeztetni olvasóit a Mandiner.
Összefoglalva: sajnos az az érzésünk, hogy a Mandiner szerzői ugyan jogosan mutattak rá bizonyos hibáinkra, de nem törekedtek átfogó elemzésre a mi logikánktól eltérő modellezési eljárásuk során. A modellünk a korábban publikált változatában nem volt teljes. Ez hiba, a modell korlátlait azonban a módszertan részeként világosan elmondtuk. Ugyanakkor a korábbiakban kifejtettek miatt tévesnek tartjuk a Mandiner konklúzióját.
