Nem is csoda, hogy nem nagyon kaptuk fel a fejünket a hírre: Brüsszel, vagyis az Európai Unió nem kevésszer próbálta már megregulázni a renitens Magyarországot és renitens miniszterelnökét. A mostani jelzés is könnyen lehet, hogy csupán egy figyelmeztető tasli, de azért nem árt tudnunk, hogy amivel Brüsszel valójában fenyegeti Magyarországot (miniszterelnökével együtt), az gyakorlatilag annyit tesz: levágunk titeket a lélegeztetőgépről, aztán oldjátok meg, ahogy tudjátok.

Nem tudnánk.

Ezt érdemes a legelején leszögezni. Ha az Európai Bizottság jelentésében úgy találja majd, hogy Magyarországon az uniós pályázati pénzek sorsáról nem független, befolyásmentes módon döntenek (nevezzük nevén a gyereket: korrupció), akkor a mostani ciklus 9000 milliárd eurójának búcsút inthetünk.

Ha pedig ez megtörténik, nem marad itt más, csak rüh, tetű, meg himlő.

A magyar gazdasági fejlődés kulcsa ugyanis jelenleg az uniós pályázati pénzek kincsesládáját nyitja, a szektorok erre álltak rá, vagyis önmaguk tették magukat az uniónak kiszolgáltatottá. Csakhogy ezek nélkül a pénzek nélkül nem csak új (de silány minőségű) játszóterek és 60 centis „kilátók” nem épülnek majd…

Lássuk, mit veszíthetünk, vagyis mire lehet(ne) lehívni azokat a bizonyos ezermilliárdokat. Lenne itt pénz olyan létfontosságú dolgokra, mint a gazdaságfejlesztés, ezen belül a foglalkoztatás erősítése, munkahelyteremtés, a kkv-szektor erősítése. Aztán ott van az oktatási infrastruktúra támogatása, felnőttképzés, duális képzés, kutatás-fejlesztés. Vidékfejlesztés, közút- és vasútfejlesztés. Árvízvédelem. Természetvédelem. Energiahatékonyság. Csak hogy a legfontosabbakat mondjuk. De ne aggódjon senki, hatalmas bürokratikus gombóccá növekedett államapparátusunk fejlesztésére is jutna pár száz milliárd…

A teljes írást a Kettős Mércén olvashatják.