“Kémekkel a csőd ellen: ez a sajátos magyar út; ha jól emlékszem, Medgyessy Péter is emiatt lett titkosügynök. Nem írták még meg a könyveket erről a politikáról, talán nem is fogják, de egy Borat-film kijöhet belőle.

Némi gondot jelent majd lenyomozni az összes szereplőt a világon, aki az elmúlt hónapokban nem fektetett be eleget Magyarországba. Ráadásul mi van akkor, ha kiderül, hogy kebelbarátaink, a kínai kommunisták se vettek forintot, sőt inkább eladták? Mi van, ha az lesz a jelentésben, hogy a Moody’s a tévedései ellenére is mindenhol szavahihetőbb Orbán Viktornál?” – írja a publicista, némileg a helyzetet vázolva, majd áttér a fogalmak értelmezésére.

“Viszont nem kell a spekulánsvadászathoz messzire menni. Ha a szuperügynökök felállítanak egy katyusát a Gellért-hegyre, és találomra belelövetnek a városba, szinte biztos, hogy egy csomó spekulánssal végeznek; a többi meg collateral damage.

Itt van mindjárt a devizahiteles, akit érdekes módon egyelőre megmenteni akar mindenki, pedig ők aztán tömegesen, rengeteg pénzzel spekuláltak. Csak rosszul! Hát ez pech. A szándék megvolt, hogy jól járjanak a valutaárfolyamokkal, csak nem jött össze nekik. Arra számítottak, hogy a frank veszít az értékéből, vagy legalább szinten marad. A svájciak mégsem fordultak a titkosszolgálatokhoz.

Spekulálni, az eredetileg annyit jelent, hogy gondolkodni, töprengeni, mérlegelni a haszon reményében. A jó spekuláns azért kellemetlen, mert megveri sakkban a kormányokat. Elárulom a kellemetlen igazságot: így viselkedik minden befektető, sőt minden háziasszony. Így tesz az autógyár, amikor idehozza a termelést, és amikor majd elviszi.  Sőt így dolgoznak büszkeségeink, a magyar nagybefektetők is.”

A felvezetőben említett “sikeres magyar spekuláns” kapcsán nem csak egyértelműen célozgat, hanem nevesíti is Hernádi Zsolt MOL-vezér személyét:

“Innen, kintről persze világos, hogy a kicsinyes horvát belpolitika sara fröccsen csupán a magyar óriásvállalatra, a balkáni országokban megszokott multiellenes hangulatkeltés, bűnbakkeresés áldozata Hernádi Zsolt, mert ezek a tufa horvátok bármi átkot elhisznek a külföldi befektetőről. Ráadásul azt képzelik, hogy a profit keresése valami bűnös dolog.”

Végül Tóta W. tollát – ismét – vitriolos tintába mártva szán néhány megjegyzést a jelenlegi gazdasági kormányzatnak is:

“Orbán Viktor közgazdászokkal tanácskozott, mielőtt minisztere bejelentette volna, hogy Magyarországot rejtélyes erők sugarazzák, ezért mindenki készítsen magának sisakot alufóliából. Akkor azon persze elképedt ország-világ, de aztán kiszivárogtak a reményteljes infók, mint annak idején az őszödi beszédben.

Ott ugyan nem tart, hogy felismerje a helyzetét, és a paranoiája tarthatatlanságát, de kezd motoszkálni benne a gondolat, hogy van itt valami, amit még nem tud. Netalán eddig rosszul tudta. Nagyon érdeklődő volt – így mesélik a közgazdászok – meg akarta érteni, mi is az a hitelminősítő, meg hogy mi köze az alapkamatnak a gazdasághoz ööö… tulajdonképpen. A legjobbkor támadt fel benne a kíváncsiság!”

A teljes írást Tóta W. Árpád hvg.hu-n vezetett blogjában olvashatja el.