„Az Orbán-kormány legjelentősebb gazdasági „vívmánya” az ország külföldi fizetőképességével szembeni bizalmatlanság, amely az államadósság megújításának (és kamathányadának) egyre horrorisztikusabb számaiban ölt testet. Az államkötvény aukciók három, gyors egymásutánban bekövetkező kvázi kudarca rávilágított arra, hogy a hitelezők egyre magasabb hozamokat várnának el, mert látják, amit látnak.” -olvasható a napilap véleményrovatában, a problémát tágabb kontextusba helyezve:

“Mit látnak? Hogy a kormánynak nincs egyetlen száma sem, amelyik pár napig megállna a lábán. Látják, hogy Orbánék jövőre az öszszes megtermelt jövedelem (GDP) nem kevesebb mint öt százalékát akarják kivonni a gazdaságból – a megemelt adók és megszorított költségvetés mellett ennyivel zsugorodik az elkölthető pénz mennyisége –, ami bizonyossá teszi, hogy itt nem növekedés lesz, hanem recesszió. Márpedig annak katasztrofális lesz a hatása az állami adóbevételekre.”

A szerző által már korábban említett IMF-szál sem marad el:

“Leírtam egyszer egy csúnya mondatot, megismétlem: Az Orbán-kormány gazdasági-pénzügyi „szabadságharcának” az a vezérmotívuma, hogy mi „kipateroltuk” a valutaalapot, és mostantól (2010 vége) vidáman finanszírozzuk magunkat a pénzpiacokról, az idei költségvetés pár hét utáni bedőlése, majd többszörös módosítása után csak oda vezethet, hogy ugyanez a kormány „a nyálán csúszva” megy Washingtonba IMF készenléti hitelért.”

“Mondhatják Orbánék, hogy a magyar reálgazdaság folyamatai nem indokolnák az államadósság leminősítését, nem hisznek nekik, mert egyrészt látnak indokot eleget, másrészt egyelőre konokul bizalmatlanok. Pozíciókat se magyar pénzben, se magyar papírokban nem építenek.” – szól végül a konklúzió.

A teljes írást a nol.hu-n olvashatja el.

Kép forrása: www.mfa.gov.hu