Azóta, nem tévedés, több mint harminc új adónemet vezettek be, amivel a legkisebb probléma, hogy kiderült: a Fidesz nyilvánvalóan végighazudta az elmúlt éveket. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy a közteherviselés új rendszere és az élet szinte minden területére kiterjedő drágulás szociális katasztrófával fenyegetnek, ráadásul a növekedést is jelentősen visszafogják.

Az optimista forgatókönyv szerint Magyarország végre 3% alá lesz képes csökkenteni költségvetési hiányát, megszűnik a hazánk ellen 2004 óta életben lévő túlzottdeficit-eljárás, az IMF-hitel védőhálójával a háttérben pedig beindulhat végre a gazdasági növekedés. Ez nagyjából a Fidesz terve is, és őszintén reméljük, hogy valami hasonló valósul meg, ha nem is idén, de legalább jövőre.

Ha vissza is jön a magyar gazdaság a szakadék széléről, akkor is meg kell jegyeznünk, hogy a Fidesz rengeteg szükségtelen kárt okozott Magyarországnak az adórendszer átalakításával. Először is: az egykulcsos adóval megkeserítette a szegények, a kisebb keresetűek, de az átlagos fizetésből élők helyzetét. Még rosszabbul jártak a gyerektelenek, a munkanélküliek és a legszegényebbek, ami teljességgel elkerülhető lett volna, hiszen semmiféle gazdasági szükségszerűség nem indokolta azt, hogy a gazdagok zsebét tömje a kormány.

Arra sem volt semmi szükség, hogy a kormány – talán Orwell 1984 című könyvéből ötletet merítve – úgy váltogassa barátait és ellenségeit, mint Óceánia, amely minden ok nélkül felváltva visel háborút és köt szövetséget Eurázsiával és Keletázsiával. A sok „ellenség” közül most elsősorban az IMF-re gondolunk, amely 2011 októberében még ellensége, 2011 novemberében már barátja volt a Fidesznek – szerintünk pedig mindig is az, ami: egy lehetőség, amit a pénzügyileg instabil országok igénybe vehetnek az államcsőd elkerülése érdekében. Az, hogy ezt a kormány nem ismerte fel korábban, mint bárki az országban, százmilliárdos tételben okozott Magyarországnak károkat. Most, hogy a megállapodás létrejötte valamivel valószínűbb, lehetőség nyílik arra, hogy a Fidesz legalább részben kijavítsa a hibáit.

A probléma ezzel azonban az, hogy a kormány rossz eszközökkel dolgozik. A vállalkozások és magánszemélyek túladóztatása ugyanis nemcsak az életszínvonalat csökkenti (ráadásul úgy, hogy a Fidesztől sajnos már megszokott módon elsősorban megint csak a szegényebb vagy átlagos családok járnak rosszul), de a gazdasági növekedést is visszafogja. Ha minden csekkbefizetés után adózni kell, bizonyos tételek esetében megéri inkább készpénzben fizetni, el nem könyvelve. Ha a vállalkozásoknak egyre nagyobb terheket kell fizetniük munkavállalóik után, akkor jobb esetben az ösztöndíjas vagy eseti szerződéses, rosszabb esetben pedig a teljesen fekete foglalkoztatás fog továbbterjedni. Ha minden után sarcot kell fizetni a telefonálástól a pénzfelvételen át az adóbefizetésig (ez utóbbi amúgy az év vicce, mármint megadóztatni az adót), akkor az emberek nyilván megpróbálják ezeket az alkalmakat elkerülni.

Azaz ha mindenki kevesebbet fogyaszt, és azt is feketén, az nemcsak az adóhatóság dolgát nehezíti meg, de az állami bevételeket is csökkenti. Tipikus negatív spirálba kerülhet így a magyar gazdaság: a kormány adókat vet ki a fogyasztásra, amelyek a bevételek növeléséhez kellenek, ezek azonban visszafogják a fogyasztást, ami kevesebb adóbevételt eredményez, így pedig újabb adókat kell kivetni… Ördögi kör. Egy olyan csapda, amibe a Fidesz bekötött szemmel viszi bele az országot – csakhogy a lábunkat már mi törjük ki benne. A Fidesz talán az intézményessé tett korrupciós rendszer kiépítésén túl semelyik más területen nem okozott akkora károkat az országnak, mint az adórendszer koncepciótlan, átgondolatlan és a szociális szempontokra teljesen érzéketlen átalakításával.