A telefonadó olyan magatartásformát adóztat, amely sokkal inkább hasznos, mint káros a társadalom számára. Az arrogancia pedig, amivel a jobboldali kormánypárt képviselői magyarázzák, miért káros, ha sokat beszélgetünk ismerőseinkkel, tanítanivaló lenne – küzdősportokban.

2012-ben 30 milliárd forintot vár a telefonadó bevezetésétől a kormány. Minden SMS és MMS után, illetve beszélgetéseknél a tízedik percet követően percenként két forintot fizetünk Orbánnak és Matolcsynak, hogy ők be tudják foltozni a költségvetésen (például az egykulcsos adóval) maguk által ütött lyukakat. A 30 milliárdos elvárt bevétel egyetlen szempontból megnyugtató: itt legalább nem 130-228 milliárd forintot vár a kormány, mint a pénzügyi tranzakciós adó esetében, ahol a százmilliárdos összeggel eltérő számok tökéletesen mutatják, micsoda felkészült számolások állnak az intézkedések mögött egy olyan időszakban, amikor Mekk Elek a magyar gazdaságpolitika ura.

A dolognak csak az egyik oldala, hogy az ilyen mértékű megszorítás – amelyet persze nemcsak a telefonadó tesz ki, hanem a Fidesz által bevezetett csaknem harminc új adónem – súlyosan visszafoghatja a növekedést. Minél kevesebb marad ugyanis a magánszemélyeknél, vállalkozásoknál, annál kevesebbet fogyasztunk és fejlesztünk. Ha pedig az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitika alapja az egykulcsos adóval a belső fogyasztás növelése és ezáltal a gazdasági növekedés felpörgetése lett volna, nos, akkor ettől a céltól jó messzire jutottunk.

Ennél fontosabb, hogy az Orbán-kormány 2011-ben elkezdett olyan magatartásformákat adóztatni, amelyeket társadalmilag károsnak gondolt. Így emelkedett az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adója (minden kormány adu ásza, úgy lehet terheket rakni az emberekre, hogy senki nem szólhat ellene), ezért lett chipsadó az egészségtelen termékekre (mínusz Túró Rudi), pornóadó (az internet korában az év hülyesége), külföldi rendszámok különadója (ezt támogatjuk), de tervbe volt véve giccsadó és luxusáfa, internetadó, sőt, diplomásadó is. Szerencsére ez utóbbiakból nem lett semmi.

Amiből viszont lett, az a telefonadó. És ez pontosan ugyanazért probléma, mert nem egy társadalmilag káros tevékenységet adóztat meg, hanem valamit, ami jó: az emberi kapcsolatokat. Az államnak pontosan inkább támogatnia kéne, hogy minél többet telefonáljanak az emberek: ez jót tesz személyes kapcsolatainknak és vállalkozásainknak is. Arról már szót sem ejtünk, hogy az intézkedés megint a kisebb keresetűeket sújtja jobban: egy többszázezret kereső családban szinte fel sem tűnik, ha 1000-2000 forinttal növekszik a telefonszámla, a szegényebbeknél pedig ez igenis fontos. Márpedig 2012-ben (mobil)telefon nélkül igen nehéz élni, munkát találni pedig szinte teljességgel lehetetlen.

A Fidesz állandóan mantrázott szövege szerint nem az adórendszerben kell a szociális szempontokat érvényesíteni. Ez persze őrült nagy marhaság, ami maximum úgy lenne igaz, ha a magyar állam nem leépítené, hanem növelné szociális szerepvállalását: többet és hatékonyabban segítene a szegényeken. A telefonadóhoz hasonlatos intézkedések azonban tovább mélyítik a szakadékot, ráadásul visszafogják a vállalkozásokat is; akiket a banki tranzakciós adó és a ki tudja még, hány új fizetendő sarc sújt a katasztrófavédelmi hozzájárulástól a megemelt egészségügyi járulékig.

A telefonadó esszenciája az átgondolatlan, kapkodó pénzbehajtásnak. Ha a telefonálást lehet adóztatni, akkor az adózás teljesen elszakad mindenféle társadalmi céltól – ilyen alapon különadót lehetne kivetni a futásra, a csapvíz-ivásra vagy a levegővételre is. Persze mindez túlzás, de tökéletesen jelzi, mennyire nincsen a Fidesznek elképzelése sem arról, hogyan teremtené meg (emlékszünk még az ígéretre, ugye?) az „azonnali és nagyarányú adócsökkentéssel Európa legversenyképesebb adórendszerét”. Hát így.