Az állami földek felosztásától a Közgép-ügyekig egyre több a gyanús történet, úgy repkednek a százmilliárdok, mint galambok a Szent Márk téren, és a Fidesz politikusai, illetve házi elemzői szemmel láthatólag semmit nem tudnak felhozni saját maguk vagy pártjuk védelmére. Ebbe azonban bele lehet bukni.

Az LMP július 10-én elfoglalta a Közgép-nevű Simicska-cég bejáratát. Különböző táblákkal és önmaguk leláncolásával próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy hiába magyar cégek nyerik a közbeszerzéseket, ha azok milliárdokkal drágábban csinálják meg a munkát, majd visszaforgatják svájci offshore-cégekbe és ki tudja még, hová. Miközben a Fideszes korrupciógyanús ügyek egyre gyűlnek, az előző ciklus vádlottjait sorra mentik fel. Ami persze nem azt jelenti, hogy korábban ne létezett volna politikai korrupció Magyarországon, sőt, de azt igen, hogy bizonyos ügyek médiareprezentációja valószínűleg erősebb volt, mint a valódi súlya.

A fideszes korrupció(gyanús ügyek) új fejezetet nyitottak a politika és az üzleti élet összefonódásában, legalább két szempontból. Egyrészt soha nem volt még ennyire központosított és egyértelmű, hová tartanak a politikai és állami megrendelések. A földosztástól az útépítésen át a vasútfejlesztési azt látjuk, hogy kiemelkedik a két fideszes gazdasági háttéremberhez, Simicska Lajoshoz és Nyerges Zsolthoz köthető cégcsoport. (A fideszes jelző talán indokolt, ha Simicska Lajos a Fidesz korábbi gazdasági igazgatója, Nyerges Zsolt ügyvéd testvére pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tanácsadója.) A Közgép például még soha nem vesztett állami pályázaton, legalábbis 2010 óta, ahol elindultak, nyertek, még akkor is, ha ők adták a legdrágább ajánlatot. Ezt nevezzük takarékos állami gazdálkodásnak.

Nos, erre próbálta felhívni a figyelmet az LMP akciója is. Természetesen különböző eszközökkel a többi ellenzéki párt, az MSZP, a DK és még a Jobbik is csatlakozott, de a Lehet Más a Politika térfoglalása sikerült a legcsattanósabbra – mellesleg más európai zöld pártok is rendszeresen csinálnak hasonló akciókat. A legérdekesebb talán mégsem ez volt, hanem a Fidesz reakciója a történtekre. Először „minden védhetetlen ügy védőjét”, Selmeczi Gabriellát küldték az LMP irodájához, akinek olyan érvei voltak, hogy az LMP a magyar érdekek (értsd: Simicska) helyett Strabag mint a Közgép külföldi konkurenciájának érdekeit védi. Mindez önmagában is hülyeség, de azért úgy különösen, hogy egy nappal előtte adott ki a Kormányszóvivői Iroda egy olyan közleményt, miszerint a Simicska-cég még a Gyurcsány-kormány idején erősödött meg, többek között a Strabaggal közösen nyert tenderekből. Na most akkor mi van, kedves Fidesz?

Egyébként eláruljuk mi, még mielőtt kapnánk válaszként egy kellőképpen szijjártói ostobaságot: az van, hogy a korrupció védhetetlen. Védhetetlen volt a kilencvenes években, védhetetlen volt az előző ciklusokban, és védhetetlen most is. Lehet, hogy a kétharmados többség segítségével bármit el lehet fogadtatni a parlamentben, lehet, hogy minden teljesen szabályos és törvényes, de a közvélekedéssel szemben a választók nem teljesen hülyék. Pontosan tudják, hogy ami a Holdról is szabad szemmel láthatóan úgy néz ki, mint egy óriási nagy lopás, az általában egy óriási nagy lopás. És ennek a lopásnak mára neve is van, arcai is vannak. Kész a politikai csapda. Ebbe buktak már bele kormányok, és ha a Fidesz így folytatja, akkor a sor nem a korábbiakkal fog véget érni. Hanem folytatódni fog – éppen Orbán Viktorékkal.