Egyetlen mérésből persze nem lehet megállapítani, valóban tendenciáról beszélhetünk-e, de egy dolog világosan látszik: a 2010-ben leválthatatlannak gondolt Fidesz-kormány két év alatt olyan népszerűtlenre kormányozta magát, hogy 2012-re már a választási rendszer manipulálása ellenére sem tűnnek leválthatatlannak. Hacsak nem számolják fel azt, ami még megmaradt a demokráciából.

A közvélemény-kutatások kapcsán fontos, hogy kampányon kívül érdemes a teljes népesség pártpreferenciáit figyelemmel követni – ugyanakkor a legújabb Tárki-kutatás szerint nincs lényegi különbség a biztos szavazók és a teljes népesség pártválasztását illetően sem. Az előbbiben 32:31-re, utóbbiban pedig 16:15-re vezet (százalékokról van szó) a Fidesz az MSZP előtt. Mindez hibahatáron belüli eltérés, azaz a Tárki szerint a 2010-ben még kétharmadot szerző Fidesz támogatottsága két év alatt az MSZP szintjére süllyedt. Mindeközben a baloldal meg tudott erősödni, néhány százezer szavazóval ma már többen választanák a Szocialista Pártot, mint 2010-ben, ami jó alap lehet az elkövetkező évekre.

Hogy mik a Fidesz népszerűségvesztésének okai, csak találgatni lehet, de valószínűleg nagyon nem lőhetünk mellé. A Fidesz hatalomra kerülve lényegében minden választási ígéretét megszegte, elsősorban azt, hogy „nem lesznek megszorítások”. 28 új adónem, soha nem látott agresszió kormányzati szinten, a demokrácia felszámolása és jobboldali oligarchák hatalomba juttatása – lényegében ez zajlott az elmúlt két évben, miközben a kormány sem gazdasági értelemben (GDP-növekedés, munkanélküliség, reálbérek), sem politikai értelemben (külföldi elszigetelődés, jogállamiság lerombolása) nem tud eredményeket felmutatni. A kormányzással nagyon sokan jártak rosszul, főként az átlagosan és az átlagosnál rosszabbul kereső milliók, és nagyon kevesen jól – főként Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és társaik.

Az eredmények értékeléséhez néhány dolgot érdemes mérlegelni. Az első az, hogy megszokott jelenség, ha egy kormány a ciklus közepén – tehát a kormányzás félidejében – népszerűtlen lesz. Mindennek az oka, hogy sokszor eddig folytatnak a kormányok megszorító politikát, hogy a választásokhoz közelítve lehessen osztogatni. Most azonban a Fidesz alapjaiban elhibázott és légvárakra épülő gazdaságpolitikájának köszönhetően aligha lesz lehetőség erre a második két évben; hacsak a kormány nem szánja végre rá magát az egykulcsos adó eltörlésére, és az ebből szerzett forrást nem adja oda, ahol tényleg szükség van rá (és ez nem a Közgép). Ha viszont így lenne – bár erre semmi jel nem mutat – mindannyian örülhetnénk.

A másik tényező, amit érdemes figyelembe venni, az elképesztő választói apátia. A szavazástól távolmaradók magas száma azt jelzi, hogy a Fidesztől elpártoló szavazók először pártnélkülivé váltak. Ekkor kezdődik meg a versengés értük a szélsőjobb, az MSZP és a zöldek között. Az MSZP csaknem másfél évig hátrányban volt e versenyfutásban, hiszen Gyurcsány Ferenc hatalom-átvételi kísérlete következtében belügyeivel volt kénytelen foglalkozni. Úgy tűnik, a volt miniszterelnök kilépésével nem meggyengült, hanem valamelyest még erősödött is az MSZP. Ha a Szocialista Párt az elkövetkező két évet valóban a választókkal való kommunikációra, programok és alternatívák kidolgozására  tudja fordítani – és esetleg az LMP is erősödni tud –, akkor összefogás esetén igen kevés dolog állhat a 2014-es baloldali győzelem útjába. Pontosabban: kettő.

Az első, ha a Fidesz koalícióra lépne a Jobbikkal. Ideológiailag most sem állnak messze egymástól, a Fidesz sorra hajtja végre a Jobbik programját, a Fidesz-kormány legműveltebb, legvisszafogottabb tagja pedig konkrétan nácikat menteget a parlamentben, kitérve egy igen egyszerű, igen könnyen megválaszolható kérdés elől. A másik lehetőség pedig, ami megakadályozhatja a Fidesz leváltását (pontosabban leválhatóságát), ha Orbánék adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítik az ellenzéket. Ilyen lehet a pártfinanszírozás beszüntetése és az előzetes regisztráció bevezetése, illetve egyéb kampánytechnikai jogszabály-módosítások, amelyek a jobboldalnak kedvező választási rendszer mellett tovább nehezíthetik az ellenzék – és az ország – sorsát.