Kormánybarát közvélemény-kutatások ide vagy oda, láthatóan komoly gondot okoz a hatalomnak, hogy a „lex CEU” elleni tüntetések nyomán – lassan egy hónapja – rendszeresek az utcai megmozdulások. A Hősök tere és az Oktogon kultikus tiltakozóhellyé változott, és mindezzel láthatóan a honpolgárok széles köre egyetért. Mindenki tudja, hogy az a kormány, amely ellen masszívan, hangosan és egyre szélesebb körökben tiltakozik a lakosság, bajban van. A Fidesz is tudja. Orbán taktikai sikerei általában annak köszönhetők, hogy egy lépéssel az ellenfelei előtt jár, és igyekszik kiszámítani a reakcióikat – de már az olimpiaellenes aláírásgyűjtéssel kiesett a ritmusból, az utóbbi hetek kapkodó és ideges kommunikációja pedig azt mutatja, hogy ilyen felháborodási hullámra messze nem számított.

Most nem maradt a kormánynak más stratégiája, mint a tiltakozók megfélemlítése és a saját tábor hergelése. Mindkettő a fizikai erőszak előkészítését szolgálhatja. Ha tovább folynak a tiltakozások – és minden valószínűség szerint így lesz –, egy ilyen típusú hatalom azt akarja megmutatni, hogy nagyobb az ereje és elszántsága, mint az ellenfeleinek. A ’hard government’ attitűd amúgy a kezdetektől érvényes: ahol Orbán ellenállást tapasztal, ott kompromisszumkeresés helyett bekeményít – igaz, amint kicsinyt is megérzi a vereségszagot, gyorsan kitér a konfliktus elől. Utóbbi ezúttal is megtörténhetett volna, ha Áder nem írja alá a törvényt, aztán gyorsan elkezdenek valami másról beszélni – de láthatólag győzött a számítás felett a dafke.

Most pedig már túlgyűltek az indulatok, nincs hová elslisszolni.

A teljes írás a hvg.hu-n olvasható.