Az elveszett szavazók nyomában
Ha az ellenzék valaha többséget akar szerezni a magyar társadalomban, akkor két lehetősége van. Vagy meggyőzi a szavazókat a maga igazáról, vagy a politikáját igazítja – bizonyos kereteken belül – a választói igényekhez.
Az elveszett szavazók nyomában

A jelenlegi baloldali ellenzék ideológiája, értékrendje és beszédmódja immár hét éve nem képes 1,6 milliónál több szavazót megnyerni. Amikor a baloldalnak utoljára alkalma volt megmérettetni a társadalmi gondolkodást radikálisan átalakítani kívánó kormányzati programját – a 2008-as vizitdíjról és tandíjról szóló népszavazás alkalmával –, azt 3,3 millió ember szavazta le, míg mindössze 700 ezer támogatta. Az elmúlt években, a gazdasági válság erősödésével az a szabadságon, versenyen, nyitottságon alapuló világkép, amely sokáig a baloldal sajátja volt, csak még többet vesztett vonzerejéből. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a baloldalnak ne lenne igaza számos kérdésben. Inkább azt: lehet, hogy igaza van, de többsége nincs. Diktatúrában elég, ha egy politikusnak igaza van, demokráciában többsége is kell hogy legyen. Ettől még persze megteheti, hogy újra és újra ezzel az ajánlattal és az azt megtestesítő személyekkel próbál többséget szerezni, de nehéz belátni, hogy ha ez az elmúlt évtizedben nem sikerült, akkor a következő választásokkor miért is jönne be.

 

Ám dönthet úgy is a baloldal, hogy – értékrendjét megtartva – elkezd úgy és olyan témákról beszélni, amelyekre valóban van kereslet. Ha „a rendet és biztonságot”, a „teljes foglalkoztatottságot” vagy a „munka becsületét” tűzi zászlajára, attól még lehet fontos számára a demokrácia és a szabadság, csak odafigyel a tömegek problémáira. A baloldal megerősödésének jelentős akadálya, hogy egyre nagyobbak az értékrendbeli és problémaérzékelési különbségek az elitje és a potenciális szavazói között. Hogyan lehet egyszerre megszólítani a polgárosodott nagyvárosi értelmiséget és a lecsúszó kelet-magyarországi kisvárosi munkást? 2006-ig erre megvolt a válasz. Az Orbán-ellenesség és az MSZP–SZDSZ-szerep- és értékmegosztás egy táborba lökte azokat, akiknek esélyük volt cukrászdát nyitni Bécsben, és azokat, akik még életükben nem jártak ott.

 

2010 óta ez az út járhatatlan. A Jobbik megerősödésével az Orbán-ellenes szavazók már nem egyetlen oldal, hanem két, nagyjából egyforma méretű tábor közül választhatnak: a bal és a szélsőjobb közül. Az átalakított választási rendszer pedig ellehetetleníti azt a kétszólamúságot, amit az MSZP és az SZDSZ képes volt megvalósítani, majd a választások után összefogni. A baloldali ellenzék csak akkor tud nyerni a mostani rendszerben, ha képes egyetlen tömböt alkotni, amely a választás napjáig egységet alkot. Hogyan lehet egy tömbben két különböző hangon beszélni? – erre kell választ találnia a baloldalnak a következő években.

 

Az írás folytatását a 168 Óra Online-on olvashatják el.

 

idézet

Botka László

Óriási a tét, 2018-ban le kell váltanunk a kormányt, mert ez az utolsó esélyünk, hogy szabadon választassunk.
Előző
Következő
Önnek is van véleménye? Gyorskomment!
0
 
 

Hátralévő karakterek száma:
Válaszoljon a kérdésre: *
3    -    9    =    


Megjegyzés: A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező.