Az egyetemi tanár úgy véli, az Orbán-kormánynak fel kell fel kell hagyni az unortodox gazdaságpolitikával. Megalapozottnak tartja, hogy az Európai Bizottság kilátásba helyezte a kohéziós támogatások egy részének megvonását, amivel arra akarták felhívni a figyelmet, a jövő évi büdzsét úgy kell összeállítani, hogy ne egyszeri intézkedések hatására valósuljon meg a 3 százalék alatti hiány.

– Van-e jobboldali, vagy baloldali közgazdász?

– Természetesen vannak közgazdászok, akik baloldali gondolkodásúak, vagy éppen jobboldaliak, mint én is, aki vallásos, rendszeresen templomba járó ember vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy más közgazdasági nézeteket vallanak a jobb- és a baloldaliak. Egy közgazdaságtan van; vannak irányzatok, de ezek nem jobb- vagy baloldaliságban különböznek egymástól. A közgazdaság-tudományban – mint bármelyik másban – vannak alapelvek, általánosan érvényes törvényszerűségek, amelyek mindenki számára azonosak, függetlenül a világnézetétől, politikai irányultságától.

– Mégis a közvélemény és a sajtó is különbséget tesz, például a jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját bíráló, vagy támogató közgazdászok csoportjai között.

– Igen, de ez egy nagyon rossz megközelítés. Ma Magyarországon szekértáborok vannak, ahol elbarikádozzák magukat a társadalmi és tudományos élet képviselői. Mindenki valahová tartozni akar, mivel ez a túlélés, az életben maradás feltétele. Ezeket a szekértáborokat kellene felszámolni, átjárhatóvá tenni. Én magam éppen ezen munkálkodom. Mint közgazdász az egykori Gyurcsány-kormányt is bíráltam, de a mostani kormányt is. Ez szakmai önbecsülés kérdése, a szakma tiszteletének kérdése. Elvárnám, hogy a baloldalinak mondott közgazdászok is így járjanak el saját táboruk kormánya esetében.

– Akkor Ön melyik szekértáborhoz tartozik? Esetleg “tábort” váltott?

– Egyáltalán nem változtattam: tehát jobboldali politikai nézeteimtől függetlenül bírálom a mai kormányt. Ez sokan úgy értelmezik, hogy kibeszélek a jobboldali táborból. Így hirtelen elkezdenek olyan helyekre is hívni, ahová korábban nem. Illetve már nem hívnak néhány olyan médiumhoz, ahol korábban rendszeres megszólaló voltam. Így, hogy a táborom ellen is állást foglalok, sokak számára hirtelen érdekesebb lettem. Lehet, hogy a Népszava is ezért keresett meg.

– Ön tehát nem változtatott a korábbi nézetein?

– Nem. Én a Fidesz földcsuszamlásszerű, kétharmados parlamenti többséget adó választási győzelme után azt képzeltem, hogy most minden lehetőség megvan arra, hogy széles alapon létrehozott társadalmi együttműködés jöjjön létre az ország sorsát így, vagy úgy javítani szándékozók között. Konkrétan arra gondoltam, hogy a jelenlegi kormány a nagy parlamenti többségével megengedheti magának – mondjuk úgy – azt a luxust, hogy létrehoz maga mellett egy tanácsadó testületet, amelyben mindenféle politikai és szakmai irányzatot képviselő közgazdászokat bíz meg szigorúan szakmai alapú javaslatok kidolgozásával. A politikai döntéshozatal előtt megkérdezi ezt a szakértői grémiumot, például olyan sarkalatos problémákban, mint az ezer sebből vérző nyugdíjrendszer rendbetétele. Nem olyan grémiumot képzelek, mint amellyel Orbán Viktor kormányfő és Matolcsy György gazdasági miniszter szokott konzultálni, ahová engem már meg sem hívnak, de más neves közgazdászt sem. És természetesen azt sem, hogy mindez zárt ajtók mögött történik, majd Matolcsy kijön és elmondja az ott elhangzottak ellenkezőjét, ahogy azt megtudtam az ilyen találkozón jelen volt kollégáktól.

– Tehát nincs érdemi párbeszéd a politika és a közgazdászok különféle csoportjai között?

– Nincs, amit nagyon sajnálok. Nekem nem változott a nézetem arról, hogy a szakma tiszteletének, a hozzáértésnek meg kell előznie a politikai elkötelezettséget. A kormányok váltják egymást, de vannak olyan közgazdasági problémák, amelyek megoldása akár több évtizeden át tarthat, ezekben a legjobb az lenne, ha az egymással szemben álló politikai erők konszenzust tudnának kialakítani, és nem az történne, mint most, hogy egy kormányváltásnál a következő politikai kurzus mindent visszacsinál, megmásít, amit az elődje vezetett be.

– Nem jelenti mégis korábbi nézetei módosulását, hogy nem olyan régen kilépett a Professzorok Batthyány Köre nevű szervezetből?

– Kiléptem, mert nem értettem egyet azzal, hogy a Professzorok Batthyány Köre részt vegyen a kormány mellett rendezett 400 ezres tüntetésen. Amikor az elnökség erről döntött, én ellenvéleményt fogalmaztam meg, de kisebbségben maradtam, ezért lemondtam az elnökségi tagságról és kiléptem.

– Mivel nem értett egyet pontosan?

– Azzal, hogy a kormány jelenlegi politikáját, gazdaságpolitikáját támogató demonstrációval azonosuljunk. Az volt a véleményem, hogy nem a kormány mellett, hanem ellene kellene tüntetnie a professzoroknak, mivel a kabinet gazdaságpolitikája elhibázott. A többség azonban ezt máshogy látta. Azzal érveltek: lehet, hogy igazam van, de olyankor, amikor a kormányt támadják, ki kell állni a kabinet mellett, és a bírálatoknak majd akkor jön el az ideje, amikor már konszolidálódott a helyzet. Ezt rossz döntésnek tartottam, és mivel a professzorok között csak három közgazdász van, ezért nem tudtam többséget szerezni álláspontomhoz. Azóta eltelt egy kis idő, és úgy látom, hogy már sokan ráébredtek a Batthyány Körben is, hogy nem jól döntöttek, mert majd később, amikor komolyan megszólalnak, politikailag súlytalannak bizonyulhatnak. A professzoroknak szilárd elvi alapon kellene állniuk, és ha kell, bátran bírálniuk kellene a kormányt is.

– Az uniónak sem tetszik a magyar gazdaságpolitika. Az Európai Bizottság a kohéziós alapok majd egyharmadának megvonását, mintegy 150 milliárd forintnak a visszatartását helyezte kilátásba a túlzott hiány miatt ellenünk folyó eljárás keretében.

– A döntést megalapozottnak tartom, figyelmeztetésnek, de szerintem nem olyan sorscsapás, amilyennek sokan beállítani igyekeznek. Arra akarták felhívni a kormány figyelmét, a 2013-as költségvetést úgy kell összeállítani, hogy abban ne egyszeri, rendkívüli intézkedések hatására valósuljon meg a 3 százalék alatti hiány. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány ilyen büdzsét ír jövőre, akkor a pénzügyminiszterek tanácsa, az ECOFIN el fog tekinteni a büntetéstől.

– A kormány azt állítja, hogy igazságtalan a Bizottság döntése, mivel másokkal szemben nem voltak ilyen szigorúak.

– Ez sem így van. A döntés alapja, hogy 2004 óta túlzott deficiteljárás folyik ellenünk, de tavaly is csak úgy tudta a kormány hozni az elvárt költségvetési hiányt, hogy besöpörte nyugdíjpénztárak vagyonát, és rendkívüli adókat szedett a bankoktól és másoktól. Ezek nélkül a tényleges hiány meghaladta volna akár az 5 százalékot is. Ez előre vetíti, hogy a 2012-és és a 2013-as költségvetés is ilyen hiánnyal zárul, mivel már nem lesz nyugdíjpénztári pénz, és ki kell vezetni a rendkívüli adókat is. Ezért a Bizottság azt akarja látni, hogy milyen intézkedéseket készül a kormány a költségvetés kiadási és bevételi oldalán tenni: hogyan növelné a bevételeket és csökkentené a kiadásokat az egyensúly érdekében. Erre azért is szükség lenne, hogy javítsuk az országról kialakult képet, növeljük a nemzetközi bizalmat.

Az interjút teljes terjedelmében a Népszava Online-on olvashatja el.