Miután csütörtök este megjelentek a Magyar Közlönyben a pedagógus-béremelés pontos számai, péntek reggel a Kossuth Rádióban Orbán Viktor is beszélt róla. Azt mondta: az uniós pénz azt teszi lehetővé, hogy hat helyett három év alatt végre tudják hajtani a béremelési programot…

A kormány azt ígérte az Európai Bizottságnak – és az eredeti megállapodás az volt –, hogy 2023 után elkezdik felzárkóztatni a pedagógusbéreket a diplomás átlagbérek 64 százalékára, majd 2025-re a magyar pedagógusok bére eléri a diplomás átlag keresetek 80 százalékát, és öt éven keresztül ezt a szintet tartani fogja Magyarország kormánya. Arról nem tudok, hogy a szerződés módosult volna. Egyetlen vitás kérdés van – amiről nekem nincs információm –, hogy 2023-ra a diplomás átlagkeresetek 64 százalékát el kellett volna érni, de ez a lépés kimaradt, és egyből 72 százalékra ugrott. A kérdés, hogy az ott fel nem használt forrásokról milyen megállapodás született a Bizottság és a kormány között. De ez nem is hat, hanem három éves program volt.

Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter korábban azt mondta, amivel Brüsszel a béremeléshez hozzájárul, az – 2030-ig számolva – a béremelés 12 százaléka. Ezt az összeget tehát a Magyarországnak járó uniós forrásokból kapjuk meg, a maradék 88 százalékot pedig a nemzeti költségvetés biztosítja. Az Európai Bizottságtól érkező pénzek az idei és a jövő évben jelentős segítséget jelentenek…

Ez így van. Mert erről szól a megállapodás. Nagyjából igazat mondott ebben a miniszter, ez ekkora forrás. Ezért nem is értjük azt, hogy a kormány miért nem kezdte meg 2023-ban a felzárkóztatást, mert az a 12 százalékos uniós pénz nem lett volna olyan nagy összeg, ami különösebb problémát okozott volna a költségvetésnek.

Miközben végre, nagy nehezen megkezdik a pedagógus-béremelést, megpróbálják a szakszervezetekre és a baloldalra tolni a felelősséget, hogy eddig miért nem tették. Mi van ennek a hátterében?

Kezdjük azzal, hogy ha nem lettek volna a szakszervezetek, akkor a kormány eredetileg teljesen más célokra használta volna fel az uniós forrásokat, eszében sem volt azokat pedagógus-béremelésre fordítani. Az eredeti tervek szerint a kormány épületfelújításra, tanterv- és digitális tartalomfejlesztésre akarta a pénzt felhasználni. Miután az unió a szakszervezetekkel is konzultált, kezdeményezte, hogy a pénzt inkább pedagógus-bérfejlesztésre fordítsák, mert a gazdasági célkitűzések és az oktatás állapota nincs összhangban. Úgyhogy jó lenne, ha a kormány először önmagában keresné a hibát. Mindehhez még hozzátenném azt is, hogy Gulyás miniszter és Rétvári Bence parlamenti államtitkár is azt mondta, hogy a szakszervezetek akadályozták az uniós források lehívását. Nagyon szeretném, ha előállnának egyetlen olyan bizonyítékkal, amikor a szakszervezetek azt mondták, hogy nem kérnek a béremelésből. Soha el nem hagyta a szánkat olyasmi, hogy mi nem értünk egyet a béremeléssel. Ez akkora hazugság, ami még a Holdról is látszik – hogy Orbán Viktort idézzem.

Viszont – épp a szakszervezetek jóvoltából – Magyarország az egyetlen, amely a pedagógusok béremelésére használhatja az uniós forrásokat…

Így van. Hozzáteszem, a járvány idején a kormány az orvosoknál is kihasználta ezt a lehetőséget.

A pénteki rádióinterjúban a kormányfő arról is beszélt: örül annak, hogy tavaly elfogadták a státusztörvényt, mert egy higgadtabb, rendezettebb világból érkeznek majd a pedagógusok a tanórákra, ami jó lesz a gyerekeknek is. Ön hogyan látja, valóban ezt hozta a státusztörvény?

Nem. A státusztörvény a pedagógusoknak egy kiszolgáltatott, megfélemlített állapotot hozott. Az pedig, hogy 60 órára fölemelték az ingyen helyettesítés kötelezettségét, és az, hogy most már tanítók is taníthatnak 8. osztályban, nem hozott megnyugvást. Az igazi megnyugvást az hozná, ha csökkentenék a kötelező óraszámokat, nagyobb fokú tanszabadságot adnának a pedagógusoknak, és a 2013 előtti állapot szerint minden plusz munkát kifizetnének.

A miniszterelnök szerint ők elismerik, hogy a tanári munka nehéz, ezért is adnak 50 nap szabadságot és reméli, hogy a gyerekekkel foglalkozó tanárok teljesítménye is nőni fog…

Abban, hogy a tanárok teljesítménye tovább nőhessen, az államnak nagyon komoly teendői lennének. A teljesítménynövelésben azok a háttérmunkák, amiket a nevelést-oktatást segítő kollégák nyújtanak, nagyon fontosak lennének, ezért az ő bérüket is rendezni kellene. A finn kollégák nem attól jobb pedagógusok, hogy többet tudnak, mint a magyarok, hanem attól, hogy egy pedagógus mellett négy-öt pedagógiai asszisztens is benn van a tanteremben, ahol erre szükség van.

Az iskola világával kapcsolatban nem túl nyugodt jelenlegi légkörben az 50 nap szabadság emlegetése sem tűnik igazán pedagógusbarátnak…

A nagy probléma az, hogy az óvodapedagógus-hiány miatt, és mert az óvodákban ügyeletet is el kell ellátni a szünetekben, biztosan nem fogják tudni az 50 napot kiadni. Az iskolákban is cipőkanállal fér bele, ha időben – július első hetében – befejezik a munkát, illetve az egyéb szüneteket is kiadják szabadságként. De az is lehet, hogy év közben is több nap szabadságot ki kell adni, ami természetesen helyettesítéssel jár, ha valóban fennáll az a szándék, hogy mind az 50 napot kiadják, mert csak 35 kötelező.

Orbán Viktor azt mondta: „az egész ország mindig is megsüvegelte a tanárait, Magyarország tradicionálisan tiszteli a tanárokat, a nemzet napszámosainak is szoktuk őket nevezni”. Szerinte pár év múlva a 700-800 ezer forintos fizetéssel és a szabadnapok magas számával ez egy vonzó pálya lesz…

Akkor eddig – 13 év uralkodás alatt – miért nem tették azzá? Ennyi idő kellett, hogy felismerjék ennek a lényegét? Elég nehezen jöttek rá. Hogy mennyire tisztelik a pedagógusokat, azt az mutatja, hogy 2013-ban volt már egy béremelés, amikor is a minimálbérekhez kötötték a béreket. Ha az ígéretüket betartották volna, és egy év után nem vették volna el ezt a lehetőséget, semmilyen gond nem lenne, nem lettek volna sztrájkok, nem hagyták volna el sokan a pályát. A pedagógusoknak ugyanis nagyjából 20-30 százalékkal magasabb lenne a bérük, mint amennyit most ígérnek nekik. Először a saját szavukat kellett volna betartani. Egyébként a minimálbérhez kötés helyes lépés volt. Én nem mondom, hogy ez a kormány egyáltalán nem tett jó lépéseket, csak ami jót megléptek, abból mind visszaléptek, vagy nem teljesítették. Ugyanez volt a digitális oktatási stratégiával is, amiben fűt-fát ígértek, de egyedül a Krétát készítették el belőle. Az ígéretekben nagyon komoly digitális tartalomfejlesztés volt, de abból alig-alig valósult meg valami. Pedig pont a Covid-járvány előtt kellett volna az ígéretet teljesíteni, és ha a kormány betartotta volna a szavát, közel se lett volna akkora gond a digitális oktatásra való átállás, mikor a járvány kitört.

Ez ügyben azóta sem változott sok minden, azon túl, hogy a múlt év decemberében a magyar kormány 140 ezer diáknak osztott ki laptopokat…

Igen, és külön érdekes, hogy azok a forgalomban már nem kaphatók, elavultak. De nem is igazán ez a probléma. A stratégiában nem ezek a nagy előrelépések. Az igazi az online mérések bevezetése lett volna, de azt sem sikerült tökéletesen megcsinálni. Mindannyian láttuk, hogy többször összeomlott a rendszer, és most majdnem 30 napot vesz igénybe, mire a méréseket az összes iskolában lebonyolítják. Ez elég gáz. Maga az ötlet nagyon jó, még a tartalmi rész is jó, azt sem lehet nagyon bántani, viszont a kivitelezés nem egy sikertörténet.

Ez minek az eredménye?

Szerintem a központi szerver kapacitását alulbecsülték, és nem vették meg azt a kapacitást, amivel be tudták volna fogadni a méréseket. Ez bizony elég nagy probléma még, ha ezen is spóroltak, és nem is keveset.

A miniszterelnöki interjúból az is kiderült, Orbánt az bántja, hogy a pedagógusok között nagyon fölborult a nemek aránya. Reméli, hogy a 700-800 ezer forintos fizetéssel és a szabadnapok magas számával ez egy vonzó pálya lesz, és meg tudják változtatni az arányokat a férfiak és a nők között is. Azt szeretnék, ha az 50-50 százalékos arány néhány év múlva visszaállna…

A diákjaim erre mondták, hogy a „mission impossible”. Szerintem a „lehetetlen küldetés” kategóriába tartozik, hogy 50-50 százalék legyen a férfi-női pedagógusarány. Egyébként Európában sincs ilyen sehol.

De valóban hiányoznak a férfiak a pályáról?

Mintaként igen. Ebben igaza van a miniszterelnöknek. De addig, amíg a pedagógusbéreket a diplomás átlagbérek 100-120 százalékára nem fogja felzárkóztatni a kormány – ami egyébként eszébe sincs –, ilyen változás nem fog bekövetkezni. A versenyszféra elszívó hatását nem lehet alulbecsülni. Csak a példa kedvéért: egy most nyugdíjba készülő mesterpedagógusnak lesz 700 ezer forint a fizetése. Egy trolivezetőnek 800 ezer forint körül van.

Tulajdonképpen mit nem vesz tudomásul az orbáni oktatáspolitika, milyennek kellene ennek a politikának lennie?

Az alapvető probléma az, hogy a kormány csak a bérekről beszél. Az, hogy erről beszél, a szakszervezet szempontjából jó dolog. Azt nem mondom, hogy ez egy jó bérrendezés, mert az ideálistól messze van, csak egy jobb helyzet, az eddigi állapothoz képest pozitív elmozdulás. De nem vesz tudomást arról, hogy a finanszírozás mellett a pedagógusok munkaterhét is csökkenteni kellene. A rendszerváltás után a közszolgáltatások terén volt egy hallgatólagos megállapodás. Azoknak – köztük a pedagógusoknak is –, akik a szolgáltatást nyújtották, a munkaterhelésük, és ezzel párhuzamosan a bérük is alacsonyabb volt a versenyszféra munkaterhelésénél és béreinél. Ezt az alkut elfogadták, amit azután 2010 után az Orbán-kormányok tudatosan elkezdtek leépíteni, és kezdtek szigorítani a szolgáltatók munkaterhein. Vagyis egy megszokott „jólétet” nagyon tudatosan visszavágtak. A pedagógusoknál mutatja ezt, hogy én még 18 tanítási órával kezdtem ezt a pályát, most 24 ez a szám, amit 26-ról vittek le. Európában egyébként nálunk az egyik legmagasabb a tanítással lekötött munkaidő. Az oktatás másik problémája, hogy van egy nagyon komoly tantervi válság is. Úgy tűnik, ezt már a kormány is érzékelte, mert létrehozta a Nevelésügyi Kormánybizottságot, csak azt nem tudom, hogy ennek tagjaként Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Csák János, kulturális és innovációs miniszter, vagy épp a miniszterelnök milyen okosat fog lépni. Ennek a problémának a kezelését a szakemberekre kellene bízni, kialakítani egyfajta közmegegyezést, és nem olyan politikai döntést hozni, mint amilyen például a legutóbbi NAT esetében történt.

A legsúlyosabb probléma azonban ma az oktatásban az esélyegyenlőség kérdése, aminek hiányától már a gazdaság is szenved. Ha az esélyegyenlőség megteremtésére több pénzt tudnánk fordítani, és azt a szociális ágazattal össze tudnánk kapcsolni, akkor a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását meg lehetne oldani. Így a munkaerőpiac számára bevonhatóvá lehetne tenni őket.

Azért az elég elképesztő, hogy például a bihari körzetben 40-50 ezer olyan munkavállaló van, aki a munkaerőpiac számára alig-alig használható. Közben pedig vendégmunkásokat hozunk be. Miért nem lehetett az oktatást olyan szintre hozni, hogy ez a 40-50 ezer munkavállaló a munkaerőpiac számára hasznosabb legyen? Nem olcsóbb lett volna?

De épp az volt az orbáni oktatáspolitikának 2010 óta az egyik hátulütője, hogy nagyon korán elkezdett szelektálni, és gyakorlatilag az esélyegyenlőtlenséget „hozta be”.

Így van. Annyi azért hozzátartozik, hogy ez már nem csak a 2010 óta regnáló Orbán-kormányoknak, hanem a korábbiaknak is bűne volt. A korai szelekciót 1980 körül Hoffmann Rózsáék kezdték el, akkor vezették be a 6, és 8 osztályos gimnáziumi oktatást, de a szabad iskolaválasztás bevezetése is az esélyegyenlőtlenséget növelte. Ez a kormány pedig még jobban tetézte ezeket a problémákat.

De tudatosan tetézte!

Természetesen, mert az egyház kezére átjátszotta az oktatás egy jelentős részét, mivel úgy gondolta, majd az egyház biztosítja számára a megfelelő hátországot.

Meg a hatalmat…

A hatalmat a kormány gyakorolja. A papok is, az egyházi intézményekben oktatók is mondják, hogy ők sem értenek egyet ezzel az oktatáspolitikával, ők is látják a hátulütőjét, de nagyban függnek a hatalomtól. Orbán használja eszközként az egyházat, és nem az egyház használja eszközként Orbánt.

Azért az is elég borzasztó, és sokat mondó, hogy az a gyerek, akinek a szülei nem gazdagok, akik nem tudják külön taníttatni, ebben az oktatási rendszerben teljesen esélytelen…

Vagy, akit az elit egyházi iskolába nem tudnak bedugni. Azért legyünk őszinték, az orbáni politika a közszolgáltatások leépítéséről szól. Ugyanez vonatkozik az egészségügyre és a szociális szférára is. Sőt, sok esetben az államigazgatásban szintén ez tapasztalható, de ott annyi előny van, hogy a digitalizálás rásegített, hogy ez ne legyen annyira látványos.

Forrás: Hírklikk