Az uniós államok 2021-ben átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) 12,9 százalékát költötték ilyen célokra, eközben Magyarországon a GDP 7 százaléka jutott a nyugdíjakra. Meglehetősen eltérő a nyugdíjak súlya és jelentősége az állami kiadásokon belül, az Európai Unió 26 tagállama között: Görögországban a legtöbb, a GDP 16,4 százaléka, Olaszországban 16,3, Ausztriában 15, Franciaországban 14,9 százalék. A tartomány másik végén a legalacsonyabb, 4,5 százalékos aránnyal Írország található, aztán Málta következik 6,4 és Magyarország 7 százalékkal. Az alacsony ír és máltai adat a magán-nyugdíjrendszerek ottani nagyobb jelentőségével áll összefüggésben, miközben idehaza a nyugdíjak túlnyomó részét mind a mai napig az állami nyugdíjrendszer folyósítja.

Az Eurostat által vizsgált évben, tehát 2021-ben, a magyar állami nyugdíjrendszer 4124 milliárd forintot fordított nyugdíjakra, ami a teljes állami költés (ami 30 ezer milliárd forint volt) 13 százaléka. 2022-ben már 4799 milliárdot, tavaly pedig 5439 milliárd forintot költött erre. Tekintve, hogy a KSH szerint tavaly 75 ezer milliárd forint volt a magyar GDP, így a bruttó hazai termék 7,2 százaléka ment nyugdíjakra 2023-ban.

A nyugdíjkiadásokban a növekedés nagyobb része az infláció miatt következett be, hiszen a reálértéke érdemben nem emelkedett.

Ez egyébként nem is lehetséges a jelenlegi nyugdíjemelési rendszerben, amit az Orbán-kormány a magán-nyugdíjpénztárak 2012-es államosításakor alakított át.

Azóta az öregségi ellátásokat minden év elején, csak a várható infláció mértékével emelik, ami kizárja a nyugdíjak reálértékének érdemi növekedését. A nyugdíjemelési metódus átalakításának alig titkolt célja volt 2012-ben, hogy tartósan csökkentse, befagyassza a nyugdíjkiadásokat a kormány, ami az Eurostat anyaga szerint is sikerült neki.

Az európai nyugdíjrendszereket és a magyart is fenyegeti a társadalom elöregedése, hisz következő évtizedekben egyre kevesebb aktív adófizetőnek kell egyre több nyugdíjast eltartania. Ezt toldotta volna meg a magánpénztári rendszer, amit a kormány egy tollvonással megszüntetett. Így két megoldás maradt: a nyugdíjat fedező adók növelése és a kiadások alacsony szinten tartása. A jelenlegi számítások szerint az állami nyugdíjkiadások 2030 után kezdenek emelkedni a demográfiai hatások miatt, 2040-re a GDP 9, 2050-re a 10,7, de még 2070-ben is csak a GDP 12 százalékát költi majd rájuk a magyar állam – legalábbis a kormány számításai szerint, amelyeket a Konvergencia Programban hoztak nyilvánosságra. Azaz, a magyar állam GDP arányos nyugdíjkiadása még 2070-ben is alacsonyabb lesz az EU mostani átlagánál. És ez csak egy módon történhet meg, ha a nyugdíjakat legfeljebb szinten tartják, de reálértékben nem emelik jelentősen.

Forrás: Népszava