Antiszéchenyi
De miről is szólt Széchenyi munkásságának legfontosabb időszaka, a reformkor? A hatalmat birtoklók szűnni nem akaró vitáiról, melyeknek középpontjában az állt, hogy miként szűkíthetik saját kiváltságaik körét. Az adómentesség megszüntetéséről, a jobbágyfölszabadításról, a népképviselet megteremtéséről, a sajtószabadságról. Ezeknek a vitáknak az értékéből alig von le valamit, hogy a kitűzött célok nagy részét csak a forradalom váltotta valóra, és az is csak részlegesen.
Az az áldozatvállalás sem volt hiábavaló, amelyet a nemesség legjobbjai élükön Széchenyivel tanúsítottak a modern Magyarország megvalósítása érdekében. A magánvagyonokból a köz céljára fordított hozzájárulások, a megannyi valóra váltott elképzelés.
Ezzel szemben ma.
Letagadhatatlan és látványos, ahogy a közvagyon gyarapít magánvagyonokat. Ez persze nem tegnap kezdődött, és nem is csak a mostani vezetőkre jellemző, ám ennyire szemérmetlenül nyíltan tán még soha nem zajlott. Ami még ennél is súlyosabb: úgy tűnik elkezdődött egy új, kiváltságos réteg megerősítése. A vagyon persze mindenhol ad valamilyen kiváltságot, de mintha ma ez tudatos stratégiává vált volna. Az új kiváltságosokat támogatja az adórendszer, amely néhány százezer embernek nagyon előnyös, viszont emberek millióit hozza nehezebb helyzetbe. Az új oktatási rendszer, amely erőteljesen csökkenti a szegényebb rétegek egyetemi továbbtanulásának esélyét, de nem okoz gondot azoknak, akik „jó családból” származva amúgy is előnyökkel indulnak a társadalmi versenyben. Egy kiváltságos vállalkozói réteget a versenyt gyengítő, versenytársakat hátrányba hozó jogszabályokkal támogatnak. A kapcsolatrendszerre épülő világ erősödése, pedig még jogi kiváltságokat is adhat, ha szükség lenne rá. Odáig jutottunk, hogy sokan a magyar oligarchia kiépülését egyenesen az ország jövőbeli sikerének előfeltételének tartják. Ennek létrehozását segítik a versenyelőnyt biztosító törvények, a közbeszerzések, az állami támogatások.
Az új oligarchiák azonban nem lesznek egy sikeres ország példaképei a jövő generációi előtt. Sem hős újítóvá, sem a hazájukért bármilyen áldozatra hajlandó szimbólummá nem válnak. Azt sem bizonyítják, hogy tehetséggel és szorgalommal mindent el lehet érni, mert nem tudásra és teljesítményére alapozzák vagyonukat és sikereiket, hanem kizárólag a politikai kapcsoltrendszerre.
