Ennyi egy 50 négyzetméteres fővárosi lakás havi rezsije, és akkor még nem vettünk bérletet, kenyeret, ruhát, semmit. Azonban ennél sokkal többet árul el a kormányról ez a kijelentés: a jelenlegi jobboldal felfogása egyszerűen cinikus. És ez komoly baj egy értékelvű politikát hirdető pártszövetségtől.

A jobboldal cinizmusával nem először találkoztunk ebben a ciklusban. Orbán Viktor miniszterelnök például Simor András jegybankelnökre akarta hárítani a felelősséget a forint gyengülése miatt, gyenge poénja azonban okkal váltott ki felháborodást azok körében, akiknek éppen a kormány gazdaságpolitikája miatt nőtt havi több tízezer forinttal a törlesztőrészletük.

Cinikus az is, amikor a Malév összeomlása és a BKV csődközeli állapota miatt az előző ciklus politikáját okolja az Orbán-kormány. A nagy állami cégek gazdálkodása a sokat emlegetett „elmúlt nyolc évben” finoman szólva sem volt rendben, de az szinte humoros, ahogyan a Fidesz eljátssza, hogy nem közel két éve, hanem egy hónapja vannak hatalmon. Most sorolhatnánk a fölösleges kiadási tételeket az egykulcsos adótól a kormányközeli cégekhez juttatott milliárdokig, amivel nem egy, de két-három BKV-t és Malévot is meg lehetett volna menteni, de ezzel is csak a lényeg veszne el: igazából a kormánynak fontosabb saját holdudvarának fenntartása, mint több ezer ember munkahelyének megmentése. Ha pedig eközben foglalkoztatási válságról beszélnek, az minden, csak nem őszinte politika. Különösen akkor, ha a Malév bedőlése valóban előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlott.

Külpolitikai téren sem áll jobban a kormány. Miközben a külföldi lapoknak nyilatkozó szakértőkre, hírességekre, elemzőkre és politikusokra szórják az átkot, amiért rosszat mernek mondani a Fideszre, elfelejtik, maguk hogyan viselkedtek 2002 és 2010 között, kígyót-békát kiáltva a baloldali-liberális kormányra. Holott a jelenlegi kritikák túlnyomó többsége megalapozott, amire jobb bizonyíték nem is kell annál, hogy azokat a Fidesz-kormány meg sem kísérli érdemben cáfolni. Tényeket nehéz is: ha például a kritika alapja az, hogy Orbán saját embereit ülteti minden független intézmény élére, az igencsak kevéssé vitatható: csupán meg kell nézni, kik vették át a bíróságok, az Alkotmánybíróság, a média, az Állami Számvevőszék vagy a Sándor-palota irányítását.

És minek nevezhetjük, ha nem cinizmusnak azt, hogy ha egy politikai erő három évvel az általa kezdeményezett sikeres tandíjellenes népszavazás után kifizethetetlen mértékű tandíjat vezet be a felsőoktatásban, biztosítva, hogy kizárólag a gazdagok gyerekei tanulhassanak államilag nem támogatott szakokon – az állami finanszírozású helyek számát közben pedig radikálisan csökkentik? Mi ez, ha nem a legátláthatóbb politikai hazugság? A sort sajnos sokáig folytathatnánk, de érdemes visszatérni kiindulási pontunkhoz, Zsiga Marcellhez.

A fideszes képviselő ugyanis azt állítja, hogy nyilatkozatának lényege elveszett a gonosz RTL Klub és az MTI szerkesztésében. Mert ő ugyan valóban azt mondta, hogy meg lehet élni 47 ezerből, de előtte mondott mást. Mindez önmagában is nevetséges mentegetőzés, de ha figyelembe vesszük, hogy az MTI vezetője az a Belénessy Csaba, aki baloldali elhajlással igazán nem vádolható – 2007-től ő volt az „ősfideszes” Lánchíd Rádió főszerkesztője –, akkor igazán szánalmassá válik a felvetés, hogy az MTI direkt a Fidesz ellen manipulálná híreit. Mostanában mintha inkább ennek ellenkezőjét tapasztalnánk a közpénzből fenntartott médiumok részéről.

Szóval lehet vitatni a tényeket, lehet alternatív valóságot szerkeszteni, de aki olyan dolgokat állít, amiről tökéletesen tudja, hogy nem igaz, az ferdít. Ha ezt egy párt tagjai rendszeresen, kizárólag önös érdekeiket figyelme véve teszik, akkor az a politikai erő nem értékelvű, hanem cinikus.