Schmitt Pál tegnapelőtti lemondását követően természetes kérdés, hogy vajon ki lesz az ő utódja a köztársasági elnöki székben. A sajtóban felmerülő és esélyesként emlegetett nevek azonban egészen egyszerűen elszomorítóak.

Közhelyes és olcsó lenne azt taglalni, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell megtestesítenie és mindig a pártpolitika felett kell állnia: bár ez van az alkotmányban és mindenütt ez az elvárás, jól tudjuk, hogy a valóságban milyen nehéz ezeknek a kritériumoknak megfelelni.

Azt azonban bizonyosan elmondhatjuk, hogy a rendszerváltozás óta eddig olyan személyek kerültek az elnöki székbe, akik a pártpolitika világán túl is elértek valamit, akik a politikán kívül is voltak valakik. Ez igaz az ’56-os hős és író-műfordító Göncz Árdpádra, az akadémikus Mádl Ferencre és a volt AB-elnök Sólyom Lászlóra is: mindannyian rendkívül hosszú és komoly életrajzzal rendelkeztek, politikán kívüli teljesítményükre mindenki büszke lehetett.

Bár nagyon komoly törést és színvonalesést jelentett, de ebbe a sorba még úgy-ahogy Schmitt Pál is beilleszthető. Ugyan alaposan megfürdött a napi pártpolitikában, politikai autonómiájáról pedig elhíresült módon nyíltan le is mondott („nem gátja, motorja”), de mégiscsak egy nemzetközileg ismert sportdiplomata és kétszeres olimpiai bajnok volt. Tekintélyét a plágiumbotrány szinte megsemmisítette, ám életének legnagyobb eredményeit, a magyar színekben szerzett olimpiai aranyakat senki nem veheti el tőle.

A Véleményvezér azt viszont már nehezen tudja értelmezni, hogy ebbe a sorba hogyan lenne beilleszthető egy Kövér László, egy Áder János vagy egy Szájer József. Ezen emberek önéletrajzában ugyanis az egyetlen kiemelkedő tétel, hogy az első szabadon választott országgyűlés megalakulása óta a politika sűrűjében tevékenykednek. A politika világán kívül azonban semmi jelentőset nem tettek le az asztalra: sem kiemelkedő tudományos, sem kulturális, sem üzleti, sem sportteljesítmény nem áll mögöttük.

Ők mind a hárman a Fidesz régi, megbízható figurái: amikor kellett, alvezérként megvívták csatáikat a pártért. Ez azonban nem csak, hogy nagyon kevés a köztársasági elnöki pozícióhoz, de egyenes felháborító lenne, ha a kormányfő és a Fidesz-frakció szerint ennyi mégis elégségesnek bizonyulna.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.