Amint az az Index tudósításából kiderült, tegnap Orbán Viktor amolyan „kétévértékelőt” tartott egy jobboldali konferencián. A kormányfő által ott elmondott célokkal és törekvésekkel nehéz vitatkozni, csak sajnos azok éles ellentétben állnak kormányzásának két éves valóságával. Szerintünk ebben az esetben nem annyira tudatos ferdítésről, hanem egy lényegesen alapvetőbb problémáról van szó.

A kormányfő, mint már oly sokszor, most is tág politikai kontextusba helyezte mondanivalóját, és ennek keretében beszélt többek között arról, hogy a magyarok győzelemre születtek, és hogy a győzelemhez az út a munkán keresztül vezet. Természetesen ezen célok mentén értékelte az elmúlt két év kormányzását is, amit alapvetően sikeresnek ítélt. Nyilvánvaló, hogy a közönség összetételét ismerve a beszéd elhangzásának egyik értelme az lehetett, hogy helyreállítsa a jobboldali hátországnak az utóbbi időszakban megingott önbizalmát, illetve a kormány józan helyzetértékelésébe vetett hitét. De még ha le is hántjuk az ezen szándékból fakadó elemeket a beszédről, akkor is tátongónak tűnik a szakadék a kormányfő által elmondottak és a mai magyar valóság között.

Ahol ugyanis a miniszterelnök egy hősies, de végső soron rendkívül sikeres harcot láttatott a stabilitásért, ott a krónikák felesleges extra körök és kiadások sokaságát jegyzik, a számok pedig a régió legrosszabb növekedési teljesítményét mutatják. Ahol a kormányfő igazságosságról és adócsökkentésről beszél, ott minden mérés és tapasztalat az adóelkerülés növekedését és a state capture problémájának térnyerését jelzik. Ahol pedig a Nyugat és a Kelet között okosan lavírozó ország képét festi, ott egy, a saját kultúrkörében páriává vált, tőlünk keletebbre pedig nem különösebben komolyan vett országot látunk.

Nem gondoljuk, hogy a miniszterelnök által felvázolt kép és a valóság közötti ilyen mértékű eltérések egyszerű csúsztatások vagy öncélú hazugságok volnának. Meggyőződésünk, hogy a kormányfő jelentős részben el is hiszi azt, amit mond. Ez a pont pedig rámutat az ő messze legfontosabb vezetői hiányosságára, ami a magyar környezetben megakadályozza, hogy hatékonyan tudjon kormányozni.

Kicsit sarkítva arról van szó, hogy Magyarországon gyakorlatilag nem működik az államigazgatás. Pontosabban fogalmazva: nincs meg az a rendszer, mely képes lenne a legfelső vezetők által meghatározott víziókat konkrét lépésekre lebontani, a lépéseket megfelelően bevezetni, a bevezetés sikerességét folyamatosan mérni, és a tapasztalatok alapján a szükséges korrekciókat menet közben végrehajtani.

Orbán Viktor egyik legnagyobb hiányossága pedig éppen az, hogy erről a tényről nem vesz tudomást. Úgy viselkedik, mintha neki elég lenne irányt mutatni, és utána a dolgok történnének maguktól.

A teljes írást a Véleményvezér blogon olvashatja el.