Nem lehet büntetlenül beleszakítani a természet finom szövetébe. Merni kell kimondani, ha egy szokás rossz, és merni kell változtatni, visszatérni az eredethez. Legalább 20 éve hangoztatják mindezt azok a szakemberek, akik nagyon szeretnék, ha a csapadékvízre végre nem ellenségként tekintenénk. Ha nem kapunk észbe, hiába a hazánkon évente átvonuló több millió köbméter kincs, önként és dalolva csinálunk sivatagot az országból.

Olyan így augusztusban az alföldi autózás, mint egy kemence tátott szája előtt üldögélni, mégis úgy döntünk, a klíma mesterséges hidege helyett jobb a szél, még ha forró is. A letekert ablakokon csontszáraz kukoricák, búsuló napraforgók tekintgetnek befelé, a rádióból a hírolvasó szinte mintha tudná, milyen rendezvényre igyekszünk, hőmérsékleti rekordokról, aszályról, terméskiesésről beszél.

Ópusztaszeren az államalapítás ünnepére négynapos programot szerveztek. A Vidék Jövője Sátorban a Vac­kor Egyesület és a VízVálasztó Csapat Törő Krisztina és Magyar Kitti szervezésének köszönhetően a táj és az ember békés együttélésére igyekszik válaszokat találni. Az egyik témanap előadásai a víz körül összpontosulnak. A témakör igencsak indokolt: bár a 2022-es rendkívüli aszályhoz képest kicsit jobb a helyzet, a hónap közepére a sokéves átlaghoz képest 20-60 milliméterrel kevesebb csapadék hullott, a felső talajréteg kritikusan száraz volt. Jelenleg 80 ezer hektár körül jár az aszálykárra bejelentett területek száma, két éve ez a tízszeresénél is több volt. Az előadásokon elhangzottak alapján nem lehet minden rosszat a klímaváltozásra fogni.

Leforrázó hőkamera

– A természet nem hülye, tévedtünk, amikor ezt hittük róla – vág a közepébe Balogh Péter geográfus, gazdálkodó. A természet és a táj olyan, mint egy élőlény, van struktúrája, szervrendszere, és mindennek a célja az élet, amely élteti, eteti, itatja önmagát, és benne az embert. Ez a rendszer jól működött évezredekig, de az ember gazdasági profitot akart, illetve ott is gazdálkodni szeretett volna, ahol addig nem tehette. A Tisza szabályozásával megbolygatták a tökéletes egyensúlyt. Elődeink tehát őrületes munkával és pénzzel 150 éve létre hoztak egy hamis valóságot, kitaláltak egy illúziót, és a ma szakembere erre a rövid intervallumra akar most realitásként hivatkozni, mutat rá az ellentmondásra.

Ha azt akarjuk, hogy a rendszer jól működjön, akkor hagynunk kellene, hogy a víz éppen oda kerüljön, ahová a természet utat nyit neki. A veszteség is legfeljebb emberi szemszögből az: akinek a tavából felfelé elpárolog vagy lefelé elszivárog a víz, annak ez lehet, hogy deficit, de a tájnak nem az. Ezt már Báder László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója magyarázza.

Át kell értelmezni az árvízvédelem fogalmát. Inkább az árvíz védelméről kellene beszélni. Húsz éve próbálom magyarázni a helyzetet, az szokta megérteni, aki nem tanulta az ellenkezőjét. Lassan haladunk, de nem baj, mert rossz irányba – mondja egyik szakértők. Kis fizikaórát is tartunk, és a szivacsvároselvet is elmagyarázzuk. Érdemes megtanulni, mert ha akarjuk, ha nem, velünk maradnak e fogalmak.

Forrás: Népszava A teljes cikk a mobil Népszava része