“ A magyar gazdaság egy gyorsnaszád, szemben Európa nagy, lassú tengerjáróival. Ezért nehéz követni a mozgását, szabadkozik a miniszterelnök: bocs, emberek, egyszerűen annyira pengék vagyunk, hogy szabad szemmel azt fel se lehet fogni. De majd biztos mutatják lassított felvételen a Spektrumon, és akkor megértjük.
Ezt nem fogalmatlan rajongóknak, hanem a magyar biztosítási szakmának adta elő. Azért tisztelte meg a biztosítótársaságok konferenciáját, mert éppen rajtuk keresztül szeretne beszedni újabb harmincmilliárdot, a nyugdíjpénzek lenyúlása és elherdálása, valamint a különadók után. Most már mindenkivel szemben ugyanaz a taktikája. Nem válaszol, nem számol, véletlenül se mutat grafikonokat, az a bukott komcsi kormányfők szokása volt. Hanem előveszi a gitárt, és a húrokba csap.” – írja a blogger, az aktuálpolitikai végkicsengést sem lehagyva az egyértelmű állásfoglalást jelentő írásából:
“…a kapitány akkora egy zseni volt, hogy gyakorlatilag minden épeszű megoldástól örökre elvágta magát, amennyiben azzal került hatalomra, hogy az ilyenek szükségességét letagadta, bevezetésüket népirtásnak nevezte. Most aztán inkább kisgyerekek malacperselyéből lopná ki a fémpénzeket, mint hogy mondjuk magántőkét vonjon be bármilyen szolgáltatásba, vagy lakossági hozzájárulást kérjen az oktatáshoz és az egészségügyhöz. Pedig az utóbbival akár el is nyerhetné a biztosítók jóindulatát, és akkor nem kellene gyorsnaszádokról habogni. Csak hát már annak sincs hitele, ha Orbán felvillantja a válság utáni nagy lehetőségeket, mert kiderült időközben, hogy egy nyomorult rendezvénycsarnokot sem tudnak mutyi nélkül gebinbe adni. Nem nehéz elképzelni, hogyan osztanák fel a biztosítási piacot, ha az netalán felvirágozna. Hát hiszen erre gyúr Járai Zsigmond évek óta. És a vészmadarak, azok a rohadék, éles szemű vészmadarak látnak mindent. Mármint a gyorsnaszádot, azt pont nem, mert annyira gyors; de a tehetetlen vergődést, az ostobaságból épített zsákutcát és a nyílt mutyit, azt igen.”