Az elmúlt két évtized valamennyi kormányáról elmondható, hogy rengeteg jelentősnek szánt gazdasági intézkedést tettek, mégis, ezek közül mára rendszerint csak egy-kettőre emlékszünk. Az a gyanúnk, hogy a magánnyugdíjpénztárak einstandja lesz az, ami immáron örökre a 2010-ben kormányra került Orbán-kormány emlékéhez fog tapadni.
Ebben az intézkedésben ugyanis benne van minden, ami ennek a kormánynak a gazdaságpolitikáját jellemzi: az átgondolatlanság, a mindent lehengerlő voluntarizmus, és végső soron az elkerülhetetlen szerencsétlenkedés.
Ezek a máig emlegetett intézkedések azért lehetnek emlékezetesek, mert igen tipikusak, vagyis nagyon jól megragadják az adott kormány működésének lényegét.
Így kapcsolódhatott össze például Horn Gyula kormányának emlékével a Bokros-csomag, hiszen az a kormány valóban a ’80-as években kinevelkedett, csak gázadással vagy kézifékkel operáló gazdaságpolitika kormánya volt. Az első Orbán-kormányról nekünk mindig az árvíz és az azt követő bújtatott költségvetési konszolidáció jut eszünkbe. Az a kormány tényleg tudta, mit akar, és ehhez ügyesen használta fel az akkor még újszerűnek számító kommunikációs repertoárt.
Medgyessy Péter idejéből a száz napos programok ugranak be, melyek az első pillanattól kezdve legitimációs válságban lévő miniszterelnök politikai vergődésének lenyomatai voltak. Talán csak Gyurcsány Ferenc kormányzásából nem maradt meg egyetlen ilyen tipikus intézkedés sem: az őszödi beszéd azért is tudott olyan könnyen a kormányzati lépések emléke fölé kerekedni, mert ezt az időszakot a cselekvés szintjén leginkább éppen annak hiánya, például a rengeteg változatban bejelentett, de soha meg nem valósuló egészségügyi reform jellemezte.
A második Orbán-kormány esetében van jó néhány erős jelölt, de a magánnyugdíjpénztári vagyon egyoldalú kisajátítása mindenképpen a legesélyesebbek közé tartozik, hogy örökre ennek a kormánynak az emlékéhez tapadjon.
2010 szeptemberéig egy szó nem volt ilyen tervekről, majd pár hétig csupán a járulékok időleges államkasszába irányításáról szólt a fáma, hogy aztán az ellenállás hiányától és saját retorikájától lendületbe jövő kormányfő végül az államosítás mellett döntsön.
Mindez le volt öntve Matolcsy György elképesztő indoklásával a szabad választásról, amit a pénztáruknál maradni szándékozók téli hidegben történő sorbanállása volt hivatott hitelesíteni. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy eközben spekulánsokról, a nyugdíjvagyon eltőzsdézéséről beszéltek, amely kommunikációs offenzíva során hirtelen ellenség lett mindenki, aki mást gondolt a kérdésben, mint a kormány.