„Péntek reggelre már teljesen mindegy lett, hogy a kormányfő gazdasági minisztere ötleteként tálalta fel a „biztosítás típusú megállapodás” szükségességét, mint ahogyan az is, hogy a miniszterelnököt megcsalja az emlékezete, amikor egybemosva 2008 őszét és 2010 tavaszát, azt állítja, Magyarország a kormányváltáskor rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Bajnai Gordon ugyanis gazdasági konszolidációra készen adta át a hatalmat a mostani kabinetnek.”
„Az igazi hazardőr persze nem Matolcsy György, hanem maga Orbán Viktor. Aki tegnap azt mondta, továbbra is a német gazdaság jövő évi növekedési előrejelzését várják, hogy a most 1,5 százalékra tervezett 2012-es magyar GDP-gyarapodást „lejjebb vigyék-e”. Tudván tudja, hogy ezt kell tenniük, hogy a teljes költségvetést írhatják újra, olyan megszorításokkal, amilyeneket egy éve még a „patás IMF” sem követelt volna tőlünk. Most már csak az a kérdés, mit szól a pálforduláshoz Európa és a valutaalap. Hajlandó-e és milyen formában beszállni az újracsomagolt szabadságharc pénzelésébe? Fontosabb-e neki az unió kényes egyensúlya, az, hogy az ország be ne dőljön, „cserébe” Orbán játékszabályainak elfogadásáért?” – olvasható a napilap véleményrovatában.
„„A magyar kormányt nem sürgeti az idő” – Orbán azt játssza, hogy játszik, játszhat. Velünk, az IMF-fel, Európával, mint macska az egérrel. Valójában már az életéért küzd. Másfél év alatt bebizonyosodott, hogy az „ő Magyarországa” Európa közepén idegen test. Most sarokba szorult, de bármit mondott korábban, és mond ma, megpróbálja eladni, komolyan eszébe sem jut, hogy elfogyhat a politikai tőkéje, s feladja.” – szól a keserű végkövetkeztetés.