Az MSZP elnöke e heti írása elsősorban 1956 évfordulójáról szól, különös hangsúllyal a XX. század nagy magyar példaképein:

“Az idén száz éve született Bibó István, Nagy Imre 1956-os kormányának tagja, a csendes bátorság, a kifinomult és érzékeny okosság mintaképe. A magyar demokráciát elemző 1946-os klasszikus tanulmányában egyaránt óvott az egymás kiszorítására játszó polarizált pártversengéstől, valamint attól, hogy egyetlen mamutpárt gyűrje maga alá az országot. Jó volna ezt a figyelmeztetést ma is meghallani.

1956 valódi forradalmának hősies napjaiban a nemzeti egység és a nemzet minden tagjának szabadsága volt a meghatározó gondolat. Függetlenül attól, ki hogyan képzelte a jövőt, ezekben az alapkérdésekben ritkán látható egyetértés, szinte teljes nézetazonosság uralkodott. A szabadság ellenségei csakis külső hatalom brutális beavatkozása révén kerekedhettek felül. Maguktól nem lett volna esélyük. Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke hosszú, nehéz pályát járt be, amíg olyan demokratává vált, aki népe szabadságáért kész volt meghalni. A mai fülkeforradalmárok pályája ellentétes irányú: rendszerváltó demokratákból lettek a demokrácia felszámolóivá. Nagy Imrére méltán lehet büszke minden magyar, a demokrácia “pályaelhagyóinak” útját viszont a szégyen kíséri.” – írja Mesterházy.

A teljes írást az mszp.hu-n olvashatja el.