Ceglédi Zoltán szerint „az „elmúltnyolcév” alatt regnáló szocialista kormányokat jellemzően három okból rugdalták a fideszes fiatalok: kaptak azért, mert elkúrták a gazdaságot, kaptak azért, mert korrupt szemetek, és kaptak azért, mert bénák, kínosak és antidemokratikusak.Ezek javarészt jogos találatok voltak – kivéve az antidemokratikus jelzőt, de erről majd később. Az Őszödön beismert elkúrás, a kreatív közpénzkezelés, meg a vállalhatatlan kormánytagok, pártemberek és „közeli” arcok okán az előző garnitúrának valóban buknia kellett. 2010 tavaszára szépen összerakott, cirkalmazott vádirat volt már e csapat ellen: a szocialista kormányzás alatt fiatal felnőtté vált jobboldali fiatalok modern csatornákon, mai nyelvezettel, az árvalányhajas konzervativizmust zárójelbe téve ostorozták a hatalmat. Alapélményük, politikai eszmélésük a küszködő, kínos szocialista kormány, melyet a messiás Fidesz hivatott leváltani, jobbra cserélni.

Kényelmes szerep volt ez. A kormányzás felelőssége nélkül működő, bármit, és annak az ellenkezőjét is megígérő, nagy ellenzéki párthoz ezerféleképp lehet csatlakozni. Semmi nem hullik vissza a holdudvar fejére, a közös ellenséggel szemben könnyű megtalálni a közös jelszavakat. Ki-ki a maga eszközeivel, de közös fronton küzd, miszerint Gyurcsány, takarodj. Az elfoglalt önkormányzatokból, a közeli kormányváltásért előre tejelő nagyvállalkozóktól ehhez már jön némi apanázs is. Nyolc év folyamatos fideszes kampányai, az ez idő alatt mamuttá hízó fideszes sajtóbirodalom szintén sokak finanszírozásához járultak hozzá – de ekkor még az őszinte meggyőződés, a hit Orbán Viktorban is elég motiváció és fizetség lehetett sokak számára.” – írja szerző.

Ceglédi Zoltán kifejti: „a kormányközeli fiatalok kudarca egyúttal egy általánosabb kudarc része. Nincs másik Fidesz, nincs másik jobboldal, nincs belső rezisztencia a bármilyen borzalmat vagy kártékony baromságot kipörgető kétharmaddal szemben. Ahhoz túl kényelmesek a fotelek, túl léleklágyító a képkiállítás, túl hangos a különbuli zenéje a presztízsklubban, túlságosan beletokásodtak már az öltönybe. Betakarja őket, mint Moszkvát a hó, és nem csak a rövid kantárszáron vitt parlamenti képviselő nyel le bármit, de a bármilyen értelemben vett holdudvar is. A polgári underground, a kormányközeli fiatalok is.

Mivel is kezdtem, mi volt a fő bajuk az elmúlt kormányokkal? Hát az, amit az ország gazdaságával műveltek, meg az, ahogy a közpénzekkel bántak, továbbá a vállalhatatlan káderek, a végtelenül kínos alakok a kormányban és a környékén. Ehhez jött még a demokráciáért való aggódás, az egyetlen, amiben szerintem nem volt igazuk – de vegyük fel ezt is a sorba, mondjuk azt, hogy ebben is hibázott az elmúlt pár garnitúra.

De akkor most mi van, édes pofák? Csak ezekben a legfontosabb, kiemelt ügyekben most hogy állunk? Nem szégyenkeztek kicsit sem, hogy a csapat egyik fele mélyen kussol, a másik része meg keni a szégyent jobbra-balra, ellenzékre, EU-ra, mindenki másra, csak hogy ne kelljen azzal elszámolnia, kik és hogyan vezetik ezt a szerencsétlen országot?

Az a helyzet, kedves kormányközeli fiatalok, hogy ti már megbuktatok. Négy év viszonylagos hejehujáért (ami persze csak akkor működik, ha ki se néztek a minisztérium ablakán, és csak a nektek dedikált, fideszes sajtót követitek) beáldoztátok a dicsőnek tűnő ellenzéki működés minden pozitív hozadékát. És ennek örökre vége, nem lehet visszamenni: a bukás után is maradtok fideszes szárnysegédek, pártpropagandisták, akiknek még bolgárurazni sincs már erkölcsi alapjuk.” – zárja gondolatait a Hírszerzőn publicistája.

A teljes cikket a Hírszerzőn olvashatja.